A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Megtaláltak a p 4, jászolban fekvő é Kisdedet * * „ __- Lukács 2, ló. - Gyorsan összeszedtük az ajándékokat - folytatta elbeszélését az öreg pásztor - és sietve nekiindultunk. Olykor-olykor egy-egy lejtőn még futottunk is, hogy mielőbb odaérjünk. Persze a kis Áront nem lehetett visszatartani, neki fürgébb volt a lába, úgy hogy hamarosan el is tűnt a szemünk elől. Mire mi leértünk az országúira, ő már át is kutatott néhány barlangot, sőt úgy látszik az igazit is felfedezte, mert örömmel mutogatott egy sziklacsoportra, amely nem volt mesz- sze a falu utolsó házaitól. Valóban, az ottani barlang nyílásából időnként fény szűrődött ki, mintha valami kis tűz lángolna benn.- Lelassítottuk azért lépteinket, hogy kissé rendbe szedelőzködjünk. Eligazgattuk a futás közben félrecsúszott köntösünket, még egyszer megnéztük az ajándékokat a tarisznyában, hogy nem vesztettünk-e el valamit... s lassan megeredt a szavunk is. Eddig ugyanis a nagy sietségben beszélni sem értünk rá. Közben Áron is visszafutott hozzánk.- Oszt mit mondunk a kis Messiásnak? - kérdi szinte hangosan önmagától Lévi. Ugyanez járt mindannyiunk fejében.- Azt, hogy az angyalok megjelentették születését, és eljöttünk üdvözölni - mondám én.- Meg azt, hogy szegények vagyunk ugyan, de amink van, abból jó szívvel adunk és azért hoztunkneki egy kis születésnapi ajándékot.- Erre elhallgattunk egy kissé.- Oszt melyikünk menjen be előbb? - kérdem őket.- Menj te, Mózes, hisz te vagy a legidősebb.- En úgy vélném, inkább a kis Áronnak kéne előre menni, - mondám - ő a legkisebb, vele érti meg legjobban magát a kis Messiás.- Jobb lenne, ha Lévi menne előre - tiltakozott a kis Áron- hiszen
