A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

13

P. Varga László, S.J.

Októberi magyar számvetés

Az idén is kétszer tartjuk a halottak napját; októberi emlékünnepünkön a miénket és november elején a mindenkiét. Iszonyúan sajgó szívvel járjuk be szabadságunk új temetőjét, a gyermekhősök sírjait, amelyeken az elszáradt gyomot borzolja az őszi szél. Ez a bánatseb még sokáig vérezni fog és csak vérezzen is tovább, mert azokat a pesti srácokat feledni nem lehet, azonban ne vegye senki zokon, ha most olyan eszmélődésre hívom az olvasókat, amely a múlton ugyan nem változtat már, de érdekes fényt vethet a jövőbe. Nagyszeré tehetségünk a képzelet, ha okosan tudunk élni vele és főleg a számvetésben olyan segítő, amelyet nélkülözni nem lehet.

Necsak azt gondoljuk el, milyen volna ma az életünk, ha nem veszítjük el a kivívott szabadságot, ellenben járassuk az eszünket nagyobb távlatokban és azzal is foglalkozzunk, mit nyert volna az orosz nép és az egész világ, ha azon a november 4-éft a szovjetvezetők a borzalmas támadás helyett józan tárgyalást kezdenek az akkori kormányunkkal. Nem kell ehhez vad költői képzelet, csak emlékezzünk az akkori helyzetre és szám öljünk a tényekben rejlő lehetőségekben. Csupa lázban égő figyelem volt akkor az egész világ és az események hatása alatt csodálatosan előtört a népek jobbik énje, mert a magyar szenvedés hatalma kiragadta a hétköznapból és a tiszta nemesség magaslatára emelte a szíveket. A szenvedés megváltó erejének igazsága villant föl újra a történelemben és szinte egy csapásra olyan jó és szép lett százmilliók lelke, hogy akkor új tavasz nyílhatott volna a földön, amilyent ember még nem látott.

Mi lett volna azon a sorsdöntő napon a teendő? Az orosz csapatok már körülzárták Budapestet és nem volt kérdés, mi lesz a támadás vége. Ugyanaz, ami egyszer Szigetváron történt. Ha akkor az orosz kijelenti, milyen föltételek alatt vonul ki az országból, olyan sikert arat, amelyhez fogható győzelmet a világ még nem csodált. Senki ebben gyöngeséget nem látott volna, hiszen nem kétséges, melyik oldalon volt a katonai fölény, ellenben egy pillanatra dermesztő csönd támadt volna a földön, amelyben a szívek dobbanását lehet hal-