A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
14 lani, aztán olyan örömtűz lobbant volna az égre, hogy annak fénye ma is tündökölne, vezetne és áldana. Erre csak az erős képes, aki nagyságának tudatában többre becsüli más jogát és szabadságát, mint a harckocsik lehengerlő rohamát. Ezzel az orosz nép roppant fegyveres hatalmát megnövelte volna olyan erkölcsi győzelemmel, amelynek további eredményeit fölmérni sem lehet. Egyszerre az összes nemzetek élére került volna tekintélyben, megnyeri mindenki bizalmát és olyan szava lett volna a világ parlamentjében, amelyet mindenki elfogadna a közvélemény nyomása miatt, mert ez ma a névtelen császára tömegek felett. Továbbá megnyerték volna a magyarok barátságát és virágos diadalmenetben tértek volna haza. Az orosz lélekben mély gyökerű képesség van a nagyságra; erre nevelte sok hősies harca, gazdag műltja, óriási terjedelmű birodalma és páratlan mélységű költészete. Nem csoda, hogy menekült orosz jegyezte meg a magyar szabadságharc után; az egyetlen fegyveres erő, amely ezt támogatta, az oroszokból került ki, akik a fölkelők mellé álltak és például a pápai repülőtéren az utolsó szálig elvesztek. Valójában nem is a magyar forradalom győzött volna 1956-ban, hanem a béke, mert a hideg háborúnak egyetlen oka a kölcsönös bizalmatlanság és ez egy csapásra föloldódott volna, ha az orosz támadás helyett bölcs megegyezés jön létre. És milyen más volna ma az egész emberiség állapota! Megállt volna a fegyverkezési verseny és a hadiiparba ölt óriási tőkét, amely azóta is száz milliárdokra rúg dollárban számítva, a gazdasági életben lehetne fölhasználni mint hosszúlejáratú áruhitelt vagy az éhező népeknek nyújtott gyors segélyt. Ledőlt volna a vasfüggöny és minden kereskedelmi korlát, amely a termelést annyira bénítja, mert a mai gazdaság érdeke és a termelés módszere a világpiac teljes szabadságát követeli. Ez a haladás törvénye; egy ország legyen a föld és egy család az emberiség! Aki ezt nem látja be, elavult szemlélet rabja, tehat össze kell törnie a fejlődés meg a gazdasági élet bennható erőinek nyomása alatt. Ne mondja senki: mindez hiú ábrándozás, mert a magas eszménynek, a megváltó javaslatnak mindig nagy szerepe volt a történelemben. Az ilyen álomban van ugyanis az igazság, amely megmentheti a valóságot. A háború után csak néhány nagy államférfi fejében élt az európai béke és ma már ott tartunk, hogy francia fiatalok osztrák családokban töltik a nyarat németül tanulni, a badeni gyerekek viszont Savoyában törik Racine nyelvét csereegyezmény alapján. E fiatalok már tudják, hogy a háború itt nyugaton egyszer s mindenkorra tárgytalan, de az egész emberiség is elérkezett oda,
