A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
46 Volt alkalmunk a szent tételeket az élet valóságai között fölsz ívni. Szükségünk lesz rájuk. Életté váljanak, mert jaj nekünk, ha betűk maradnak. Hogyan állunk meg akkor? Nehéz idők következnek, semmi kétség nem volt ebben. Nyolc nap választott el bennünket a papszenteléstől. Távol, a sárga föld peremén lopakodó gerillák csoportjai és vonala közeledett a kis város, Shienshien felé. A városban háromszáz japán katona és közel ezer pártjukon álló, rablókból átszervezett kooperáló csapat. A ja- pánokkis erődítményt építettek és szorosan, de biztosan oda húzódtak minden éjszaka. Kínai segítőiket nem engedték sáncaik mögé. Nem bíztak senkiben. A szentelésre készültünk, lelkigyakorlattal. Már az első este lövések tarkították elmélkedéseinket. A vörös gerillák - ki tudja honnan, százával, ezrével vették körül a várost. Minden este volt látogatója a missziónak. A gerillák nem viselkedtek ellenségesen. Ellenkezőleg. De kezük ragadós volt. A nyomda érdekelte őket legjobban. Mindenhova befurakodtak és alaposan végignéztek mindent. A háborús zenebona éjjelenként egyre hangosodott. A város déli része piros, gyors lángokkal égett hamuvá. Aztán csend következett. A vörös gerillák visszahúzódtak. Híre ment, hogy a japánok megerősítő csapatokat várnak. A japánkatona rettenetes réme volt a vidéknek. Ha gyalogló, magános ember találkozott az úton velük, árokba feküdt s mint a vakond fúrta magát a földbe, hogy ne találkozzék velük. Minden falu házdúlásoktól, bajonettszúrásoktól, új síroktól, ütlegektől és kegyetlen kínzásoktól hordott nyomokat. Szentelésünkdélelőttje csendes volt. Mint a Megváltó születésénél béke szállt a világra, ezt a mi kis békétlen világunkat is meglátogatta a béke egy délelőttre. Csak kevés, alig néhány keresztény volt jelen. Azok is, a házi alkalmazottak közül. Reggeli négy órakor kezdődött a szertartás. Minden pillanatban történhetett valami, Chao püspök mégis nyugodtan, csendes áhítattal imádkozott fölöttünk. A papszentelés? Mint szertartás ősi, szent és megható. Mint egyéni élmény - kifejezhetetlen. Nem hallatszott más, csak a szívünk dobogása. Az közelről és gyorsan, erővel. A nyugtalanság földjén. Háromnapos pap, megbízást kaptam, hogy a központtól harminc kilométerre egy állomáson helyettesítsem a helyi kínai papot, aki Tientsinbe utazott valami betegséggel. A búza térdig ért és már megérett az aratásra. Mégis, meglepe
