A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
. 26 tétlenséghez, kétségbeeséshez, szívtelenséghez, gyűlölködéshez,, szörnyű fölforduláshoz?! Régen, nagyon régen a teremtés után, nem volt még se szenvedés, se halál. Az ember korlátlanul uralkodott a m indens ég felett. Boldogságát semmi sem zavarta. A nő egyenrangű volt a férfivel; szeretettel ragaszkodtak egymáshoz, segítőtársak voltak. A világot Isten teremtette. Az anyag és az élet nem öröktől fogva létezik. Csaklstenörök. Isten jónak és szépnek alkotott mindeneket. Ennek bizonysága az ég és a természet szép rendje és pompája. Az ember is Isten teremtménye. Testére nézve hasonlít az anyagvilághoz, porból van. De mégis több, mint az állatok. Az első ember büszke öntudattal állapítja meg, összevetve magát az állatokkal, hogy egy sincs köztük hozzá hasonló. Az embernek lelke is van. Meg esze és akarata. Ezért tud parancsolni az oktalan állatoknak s ezért uralkodik a természet erőin. Ez annak a jele, hogy az ember több, mint az élettelen anyag, de több, mint az állatok. Van benne valami isteni vonás, Isten képmásának hasonlatossága. Az sem kétséges, hogy a férfi és a nő szintén Isten akaratából van. A nő is ember, akár a férfi. Semmivel sem alacsonyabbrendű nála. Sőt igazán csak ketten teszik az embert. Arra vannak teremtve, hogy a házasságban egy test és egy lélek legyenek. / / Az első emberpár - a Szentírás Adámnak és Évának nevezi az ősszülőket - kimondhatatlan békében és boldogságban élt. A teremtés neki szolgált s még a vadállatok sem zavarták ezt a tűláradó boldogságot. Ennek a boldogságnak színes kifejezése a bibliában leírt paradicsomi állapot. A zsidók sokat hallottak Babilónia régi mondáiról, amelyekben a világ és az ember teremtéséről volt szó. A keleti királyok mesés gazdagságának híve hozzájuk is eljutott. Később a babiloni fogság alatt maguk is megismerkedhettek ezzel a titokzatos világgal, mikor elmentek a királyi kertek alatt s a pompás virágokat megbámulták. Szépen termő gyümölcsfák sorakoztak ott szép rendben; tavak, csatornák szolgáltatták a bő vizet s talán még állatkertjük is volt Babilónia nagyurainak. A palotakert kapuit pallosok, alabárdos testőrök védték a betolakodóktól. A perzsa királyok díszkertjét "pardes"-nek hívták. Ezt a latinok "paradisus" szóval fordították le. Innen jön a magyar "paradi-
