A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
18 Az istenfogalom időrendben először a pogány vallásokban jelentkezik. A vallástörténet és vallásfenomelógia manapság lehetővé teszi az istenhit alapvető formáinak, sajátosságainak meghatározását. A primitív ember szemében az egész világmindenség, a természeti tárgyak és jelenségek szimbolikus jelentéssel bírnak. A csillagok és azoknak szabályos mozgása, a Nap és annak ragyogása, a villámokkal csapkodó vihar és a félelem, amelyet az emberben felkelt, a szikla és annak rendíthetetlensége, az áldást-hozó eső és harmat, mindmegannyi h i e r o p h a n i a (Mircea Eliade kifejezése szerint), vagyis az Istenség egy-egy tulajdonságának megnyilatkozása. A vallásfenomenológusok kimutatták, hogy a primitív ember szimbolikus megismerő-tevékenységenem "fantasztikus" és önkényes, mint ezt a múlt század racionalistái állították. A jelkép (szimbólum) egy teljesen tárgyilagos (objektív) megismerés eszköze lehet. Ma már igazolt tény, hogy ugyanazok a szimbólumok: ttfz, sötétség, harmat, szikla, stb. hasonló valóságokat jelölnek. Tehát objektív viszony van a szimbólum és az általa jelölt tárgy (valóság) között és nem önkényes értelmezésről van szó. Egyébként Jung mélylélektani elemzései is megerősítik ezt atényt; szerinte a szimbólumok objektív értéke az emberi szellem struktúrájához kapcsolódik: a szimbólumok állandó értelmi és érzelmi tartalmat fejeznek ki. A primitív ember számára "isten" a világ Ura, aki fenntartja a mindenséget, biztosítja a föld termékenységét, stb. Azt mondhatjuk, hogy a vallás általában egy Felsőbbrendú Lényhez való viszonyt fejez ki. Az Isten és az ember viszonya konkrét formát ölt amítosz- b an (hitrege), amely ezt a viszonyt magyarázza, valaminta rítusban (szertartás), amely azt megjeleníti, "megjátssza". A pogány vallások számára ún. "őstípusok" léteznek. Ezek az őstípusok az e- világi valóságok mintaképei és egy külön birodalmat képeznek. Ahogy Van de Leeuw tapasztalta e vallások tanulmányozása során, létezik egy bizonyos mitikus idő, amely lényegesen különbözik a közönséges, változó időtől. Az Istenség és a mitikus hősök ebben az időtlen időben léteznek, örökkévaló hőstetteket visznek végbe, amelyeket a földi halandók utánozni próbálnak. A mítoszok mindenekelőtt eredet-mítoszok, kozmogóniák. Elmesélik a világ keletkezésének történetét. (Pl. az ausztrálok szerint egy kozmikus tojásból lett a világ...) De az élet minden fontosabb mozzanata: földművelés, vadászat, születés, házasság, halál, stb. helyet kap a hitregében. így az egész emberi élet vallásos jelleget nyer.
