A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
25 P. Orbán Miklós S.J., Róma f) II.VflTIKRm ZSinRT A világi hívek apostol■ Az egyháztörténelem a kérész- kodásáról szóló zsinati ténység húsz évszázadában csak rendelet. 21 egyetemes zsinatot tart számom Huszonegyszer jöttek ösz- sze ünnepélyes találkozásra az egyház főpásztorai. Hittudományi problémákat vitattak meg, a keresztény erkölcsök megújulása érdekében hoztak rendeleteket, egyházkormányzati ügyekben intézkedtek Péter utódjának, a római pápának a fősége alatt. Sokszor esett szó a hierarchiáról, a papságról, de a második vatikáni zsinatig sohasem tárgyaltak arról, hogy milyen helyet foglalnak el az egyházban a világi hívek és milyen feladatokat kell a világban a laikátus- nak vállalnia. Ezt a hiányt akarta pótolni a 20. század zsinata. Az egyházról kiadott hittudományi tanításában a zsinat külön fejezetet szentelt a világi híveknek, míg a világi hívek apostolkodásáról külön rendeletet adott. Miért, milyen területen és hogyan kell a világi híveknek az Isten országa terjesztésén dolgozniuk? Erre a kérdésre adott választ a zsinat. A probléma fontosságát az a tény is mutatja, hogy a zsinat előkészítési fázisában a világi hívek apostolkodásának a kérdéseit egy 60 tagból álló bizottság tanulmányozta - egyetlen más bizottság sem volt ennyire népes. Amikor XXIII. János pápa a zsinatot megnyitotta, a javaslatok között a világiak apostolkodásáról szóló javaslat 128 oldalas szkémája is a püspökök elé került. Ennek a szkémának első négy fejezete az általános fogalmakat közölte, következő 11 fejezete azt írta le, hogy milyen helyet foglal el az Isten országa terjesztésének feladatai között a világiak apostoli tevékenysége. Hét fejezet a világi híveknek a karitász terén, 14 fejezet pedig a szociális gondoskodás terén vállalandó feladatairól szólt. A központi előkészítő bizottság ezt a javaslatot 1962. július 18-án hagyta jóvá. A zsinat első ülésszakának a végén már világossá vált, hogy az előkészítő bizottságok által kidolgozott anyagot a zsinat nem tud
