A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
Orbán Miklós S.J., Róma 17 ROMAI ElETKEPEK xix. Az Örök Város lelkipásztori problémái Római sétánk közben röviden fölvázoljuk, hogy milyen arculatot mutat a pápa székvárosának lelkipásztori élete és hogyan igyekszik a római egyházmegye a rá váró feladatoknak megfelelni. Bizonyára senki sem csodálkozik azon, hogy most a római nyár derekán nem a belvárost keressük fel, hanem a Tiberis jobb partján emelkedő szellős dombra sétálunk fel. A Gianicolo fenyői és pálmái alatt frissen játszik a tengerről érkező szél, a ponente, a római nyárnak ez a szinte percnyi pontossággal minden koradélután megérkező áldása. Garibaldi szobra alá ülünk és innen nézegetjük az alattunk kanyargó Tiberist. Vize olyan alacsony, hogy Néró egykori hídjának a csonkjai kilátszanak és olyan zöld, mint másik oldalán az ugyancsak szelíd dombról lenéző Pincionak, Róma városligetének, dús lombkoronája. Itt fekszik előttünk Róma. A 30-35 fokos melegtől most az alkonyaiban is izzó templomok, paloták, antik műemlékek városa. De most hagyjuk a műemlékeket, a palotákat is, csak a templomokat nézzük. Futó pillantással is 10-15 kupolát tudunk megszámolni. De ezek közel sem sejtetik meg velünk, hogy a reneszánsz, abarokkés a rokokó századaiban épült utak, utcák, kanyargó sikátorok, összelapított közök hány templomot rejtenek. Az örök város szent helyeit látogató zarándok szívesen számolgatja, hogy egy-egy nap hány templomot tudott megnézni. Azt hiszi, hogy mind sorba tudná venni, ha látogatásának ideje nem egy hét, hanem egy hónap lenne. Csak akkor ámul el, amikor az idegenvezető úgy mellesleg megemlíti, hogy a Vatikán, a Quirinál és Celius domb háromszögében, egy akkora
