A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

18

területen, amekkorát jól kilépve akár két óra alatt is körül lehet járni, több mint 300 templom van. Hogy miért építették ezt a töméntelen sok templomot? Az elsőt, a világ valamennyi katolikus templomának az ősanyját, a lateráni bazilikát még Nagy Konstantincsászár építtette, alig hogy az egyház följöhetett a katakombákból. Vértanúiról nem feledkezhetett el, így épültek a kisebb bazilikák azok sírja vagy vértanúságának helye fölé, akik a Krisztushoz való hűségüket vérük ontásával igazolták. A terebélyesedő hitélet, a római püspök elsőségének a tudatosulása, a pápaság tekintélyének a növekedése, a zarándokjárások sűrűsödése, ez mind segítetteiezt a fejlődést, amelynek eredményeként a császárok pogány és ledér fővárosából, amelyet Sz. Péter apostol még Babilonnak bélyegzett meg, templomokkal ékeskedő szent város lett, a kereszténység központja. Érthető, hogy amint manapság a rendek Rómában igyekeznek letelepíteni anyaházukat és rendfőnökségüket, ügy a múltban az egyes országok, Európa messze vidékein alakult testvérületek, karitász intézmények, hitbuz- galmi szervezetek mind arra törekedtek, hogy Rómában saját templomuk legyen. Nemcsak a franciáknak, spanyoloknak, németeknek, portugáloknak van nemzeti templomuk, hanem azoknak az apró államoknak is, amelyek egyesítéséből Olaszország megszületett. A nemzeti templomok után a nagy rendi templomokat kell említenünk. A minoriták, a domonkosok, a jezsuiták, a ferencesek és a többi közép- és újkori alapítású rendek akkora templomokkal dicsekedhetnek, hogy akármelyiket az Alpokon túl érseki székesegyháznak lehetne használni.

De hagyjuk a felsorolást. Egész Rómában több mint 600 templom van, ennek a fele, sajnos, a belvárosban zsúfolódik valósággal egymás hegyén hátán, míg a rohamosan fejlődő város külnegyedeiben nem képes a helynökség olyan ütemben emeltetni az új templomokat, amilyen ütemben az újabb és újabb kerületek születnek. A második Vatikáni Zsinat megnyitásakor Rómának két és félmillió lakosa volt. Szakvélemény szerint 200 000 volt azoknak a száma, akik nem voltak az előírásnak megfelelően bejelentve. Ma már 3 millió körül járunk és a bejelentetlen városlakók száma jóval magasabb. Ha hozzávesz- szűk még, hogy az örök városban állandóan mintegy 100 000külföldi él, úgy nem lepődünk meg azon, hogy a plébániák száma is meghaladja a 200-at. 218 plébánián és 6 rektorátusban folyik a helynökség által irányított lelkipásztori munka.

A század elején, X. Sz. Pius pápa uralkodásának az éveiben, Róma lakosságának 70 százaléka a belvárosban lakott. Összlakossága nem volt több 700 000 léleknél. Akkoriban 46 plébánia is úgy-ahogy