A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
13 Béky Gellert S.J. ®1PÍ?!E1R© aaUo. Mg ílBagl? 'i'J'/JSMJ lEiíaÜhflf 1 ssaajiiíin1? Ez az élet annyira más, mint az isteni ígéretek. így hát nincs más vigasztalásunk, mint a hit Isten ígéreteiben. Az élet tele van égető "miértekkel". Mindmegannyi fájó ellentmondás, kínzó nyugtalanság. Ott van, hogy csak egyet említsünk, a maró bűntudat. Vajon van-e csak egyetlenegy igaz ember is Isten színe előtt? Volt-e már valaki egészen tiszta a Teremtő szemében? Hisz még angyalaiban sem bízhat, még bennük is talál hibát. Még a hold és a csillagok sem elég tiszták neki. Mennyivel inkább azok, akik elomló sárkunyhókban laknak! Nem lehet tiszta az asszony szülötte, a férgek martaléka! A rossz, a bűn nem magától lett. Nem Isten szerzetté, hanem az ember teszi, amikor vétkezik. O a rossz oka. S még ha ártatlanok volnánk is; Isten bűnösöknek jelent ki bennünket. Csakugyan ártatlanok vagyunk?! Mi magunk se tudjuk igazán! Izrael fiai éppűgy nyögtek a bűn sűlya alatt, mint mindenki más a világon. Sőt sokkal inkább érezték ennek elviselhetetlen rabszolgaságát, mint a pogány ok. Az ember odavan állítva Isten ítélőszéke elé. Mivel érzi bűnös voltát, félelem tölti el. Isten aműgy is olyan titokzatos, kiismerhetetlen Valaki. De legfélelmetesebb mégis akkor, mikor bűneinkről beszél velünk. Izraelt azonban merésszé teszi kiváltságos helyzete. Éppen azért olyan őszinte és nyütszavű sokszor, mivel hisz Istenben. S nem egyszer perbe száll Vele. Mert nem érti az életet, rejtély előtte saját bűnössége; a szenvedés neki is titok; de talán még ezeknél is nagyobb kín a halál gondolata. "Bárcsak egy ítélőbíró jönne, hogy ítéljen közöttünk; már mint
