A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
to A világiak sajátos apostoli küldetése. Bármennyire szeretnők, le kell mondanunk arról, hogy a szóban- forgó 4. fejezetet teljes egészében ismertessük. Itt csupán az apostolkodásnak arra a két módjára korlátozzuk ismertetésünket, amelyet a zsinat kifejezetten hansúlyoz és sürget. Ezt a két szöveget buzgó és öntudatos hívőnek ki kellene jegyeznie magának (ph egy kis szentkép hátára) és imakönyvében elhelyeznie, hogy minél többször figyelmesen átolvashassa és fokozatosan ráébredhessen életének fölbecsülhetetlénül nagy jelentőségére a mások felé való apostolkodás szempontjából. A zsinat fölfogása szerint, mindenegyes világi hívő, "bármilyenéletállapotba tartozzék, hivatott arra, hogy az Egyház eleven tagjaként, minden erejével segítse elő az Egyház növekedését és meg nem fogyatkozó megszentelődését... " "A világiak apostolkodása részesedés magának az Egyháznak megváltó küldetéséből; erre az apostolkodásra magától az Úrtól kapják megbízatásukat a szentkeresztség és bérmálás által". (33. alpont.) Az apostol kodás két Ez az apostoli küldetés az élet területe. két nagy területét öleli föl; minden kereszténynek, kivétel nélkül, gyakorolnia kell. "A világiak hivatása különösen abban áll, hogy az Egyház jelenlétét és tevékenykedését foganatosítsák olyan helyeken és olyan körülmények közt, amelyekbenaz Egyház csak általuk lehet a föld sójává". (33. alpont.) 2. Az apostolkodásnak második módja azok számára áll nyitva, akiket az egyház pásztorai meghívnak arra, hogy az ő sajátos apostolkodásukból vegyék ki részüket. "Az apostolkodásnak ezen a módján kívül, amely minden hívőre egyaránt kiterjed, a világiak meghívhatok arra is, hogy az egyházi fölöttesek apostolkodásából közvetlenebbül is kivegyék részüket... Azon felül megvan bennük az a képesség, hogy egyes egyházi tisztségekre, az Egyház lelkiségi küldetése terén, alkalmazzák őket". (Ugyanott.) Nagy remények, Azt még a sötéten látóknak is el szerény valóság. kell ismerniük, hogy az utóbbi kedett azoknak a katolikus világiaknak a száma, akik ráébredtek arra, hogy Krisztus hívőjének lenni nemcsak valami, a lélek mélyén meghúzódó kegyelmi ajándék, hanem a hívőre azt a kötelességet is hárítja, hogy Krisztus mellett kifelé is tanúságot tegyen. Mind töb1. Az apostolkodás első módját 4-5 évtized alatt állandóan nőve-
