A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
29 Szeder Mihály, S.J. FÉRGES A SZÍVE (A lőcsfalvi pap naplójából.) Két dolog tűnt fel a lőcsfalvi papnak Őze Albert utóbbi viselkedésében. Először, hogy sokat üldögél a templomban, amit azelőtt nem tett; rendesen olyankor, mikor senki sem járja az istenházát. Késő délutánokon. A másik meg az, hogy szokatlan szomorúság ült szemeiben. Valami olyasmit érzett, mikor ránézett az öregre, mint mikor esőre borul be hirtelen a napsütéses idő. Mert Öze Albert épp arról volt ismeretes, hogy szüntelen mosoly fickándozott a szemében, ha valaki úgy jobban és hosszabban megfigyelte, mint papja. Ez a mosoly még huncut is volt, mintha apró kis dévaj tündérek ugrándoznának benne. Vajon, mi lelhette az öreget?! Egészségét nemigen bánthatja semmi, mert a színe jó, járása is. Sőt egész nap talpon van. No dehát még a legatyaibb pap is elfelejti lassan a bárányain tapasztalt ilyen jelenségeket. Jó idő múlt el, míg megint tudata küszöbére ugrott Öze Albert. Az akkor volt, mikor vejével Andrissal, hozta össze a véletlen. Andris nagy tisztelője volt apósának. Hisz mindent neki köszönhetett. így hát a lőcsfalvi pap rögtön fel is tette neki a kérdést;- Andris fiam, mi baja lehet Albert bácsinak? S mivel András elpirult és nehezen kereste a válasz szavait a pap rögvest sejtette, hogy jó helyen tapogat.- Nehéz arra rövidesen választ adni, plébános úr.- Hát nem próbálnád meg. Tudod rövidből is ért az okos ember.- Hát az Erzsi...- A saját lánya?- Az. Beleesett a féreg a szívébe...- Már hogy érted ezt?- Úgy. Hát a féltékenység ördöge. Féltékeny az öregre... Erre mega lőcsfalvi papnem találta a szavakat a kérdéshez...- Tudja, plébános úr, a gyerekeink miatt. Mer’ hogy mindig a
