A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
25 Szeder Mihály, S.J. ADJ SZAMOT / / SAFARKODASODROL! A "sáfár" és "sáfárkodás" keresztény embernek megszokott, zamatos bibliai kifejezések. Ezeket óhajtjuk használni rövid eszme- futtatásunkban, mely az egyház anyagi javainak kezeléséről fog szólam. Talán egy testhez álló példával kezdjük, mely közismert itt Amerikában, legalábbis magyar egyházi körökben: Egy ír bemegy a papjához: - Father, itt van 100 dollár. Tudom szükséged van rá. Használd, amire akarod, csak mondj el értem egy imát. Isten áldjon! Bemegy egy német is papjához; - Herr Pfarrer, itt van 100 dollár. Az egyháznak adom. De majd annak idején valahogy adja tudtomra, hogy mire használta fel. No, Isten vele! Egy magyar is elkövetkezik a papjához: Ő nem ad egy 'fabatkát sem. Azonban elkezd méltatlankodni: - Atyám, már bocsásson meg, de nincs nyugtom, amíg meg nem nyugtat. Mi csinál Maga azzal a "ménkiísok pénzzel", amit a néptől beszednek a miséken? Ennek az írásnak az a célja, hogy megnyugtassa azokat a nyug- hatatlankodókat, akik ugyan nyugodtan tudnak aludni néhány jó vaskos halálos bűnnel a lelkükön, de éjjeleken álmatlanul forgolódnak ágyukban, mikor elfogja őket az aggodalom, hogy mit is csinálhatnak azok a papok azzal a "ménkű sok pénzzel"? Először is tudnunk kell a különbséget a régi, ó-hazai és az itteni között. * Régen az ó-hazában élesen el volt választva a pap helyi ja- vadalma és az egyházközség vagyona. A pap külöpböző forrásokból eredő javadalmáról saját lelkiismeretében csak a jó Istennek tartozott számadással a kánonjog és az erkölcstan idevonatkozó
