A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
21 kon kellett, hogy átugorjon, de megcsúszott a lába a nedves, agyagos parton és most már ő visított a malac helyett, mert eltört a lába; hónapokig nyomta a kórházi ágyat, amit természetesen Zsizsik gazda fizetett. Mire a mosóné visszatért a ruhához, annak sivalko- dása csó'dítette egybe a malacfogástól fáradt népet. Mert a szárításra kiteregetett ruha tüzet fogott, még szerencse, hogy nyirkos lévén nem lánggal égett, de biz így sem fogja felvenni azt már senki fia vagy lánya. Hát az is nagy kiadás volt. De még fel sem ocsúdtak a ruha-kártól, a kocsis lármája csalta őket az istálló felé...- Ahá, most gyüvök én?! - érdekló'dött Gyuri. ... mert az történt, hogy a kocsis nagy sietségében, mikor a gazda a malacfogásra rendelte, kötetlenül felejtette a jászolnál a Pejkót. A ló hát ott rajcsurozott a többi állat között és olyan riadalmat csinált, hogy a másik ló, a párja, ijedtében első lábával beleugrott a jászolba. Ettől még jobban megvadult és a vergődésbe el is tört mind a két mellső lába... Agyon kellett szegény párát lőni, mert tudvalevő a lócsont nem forr össze.- Hát ez igaz, - jegyezte meg szakértelemmel Gyuri.- Hát látod, Gyuri, ilyen sok baj lett csak azért, mert azt a reteszt idejében nem orvosolták... és most jön bele a históriába a mi istrángunk...- Most mán értem, - sóhajtott fel megkönnyebülten Gyuri kocsis. No ne féljen főúr, m% sugdosni fogja a püspök úrnak azt a sok bér- manevet, én kicserélem az istrángot, mind a kettőt, ha addig élek is... merta Zsizsik úr viszontagsága nagyszöget ütött a fejembe... Aztán jó ideig nem esett szó köztük. Mert a lőcsfalvi pap zsolozsmájának látott neki, Gyuri meg elmélkedett az elhanyagolt kis dolgokból származó sok-sok emberi nyomorúságon... Mikorra a lőcsfalvi pap imája végére biggyeszté az Ament, Gyuriból is emíjgyen kívánkozott ki az elmélkedés friss gyümölcse:- Hát csak okos ember az olyan, aki a kis dolgot el nem hanyagolja - most már én is amondó vagyok. HALOTTUNK: Atrs. Emma Kopasz, Buffalo, N.Y. USA. R. I. P.
