A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

I

A MINDENNAPOS KERESZTÉNY ÉLET

1. Isten szeret minket

Mindnyájan tudjuk, hogy Isten a mi Atyánk. így hívjuk őt az Ur imájában: - "Mi Atyánk, ki vagy a mennyben". De vajon valóban meg vagyunk-e győződve arról, hogy Isten Atya, és hogy "nincs hozzá hasonló Atya", hogy minden atyaság tőle származik, és tőle nyeri nevét? Felfogjuk-e mindennek az értelmét, mindazt a melegséget, teljességet, amelyet ez a szó magában foglal? Érdemes feltennünk ezt a kérdést, mert az Isten atyai szeretetébe vetett hitünk kereszténységünk központi gondolata.

Oly ismerős számunkra ez a gondolat, hogy néha fel kell figyelnünk vallástalan testvéreink felfogására, hogy eleven hittel foghassuk fel hitünk kincseit.

Megvetésre méltó atom-e csak az ember?

A mai hitetlen ember számára nehéz Isten atyaságának elfogadása. Elbűvöli őt, hogy a végtelen világűrben elvész az ember az általa fellőtt, mindenfelé keringő műbolygók között. Porszemnek érzi magát, vagy vízcseppnek az óceánban, hangyának a hangyabolyban. Mivel ismeri saját kicsinységét, hajlamos azt hinni, hogy túl kicsiny, túl jelentéktelen ahhoz, hogy Isten figyelemre méltassa őt.

Halljuk csak, miként beszél egy mai istentelen az ember jelentéktelenségéről, aki számára nincs jövő, s nincs mennyei atya;

"Az ember, ez a megvetésre méltó atom, amely elvész a tehetetlen és végtelen világűrben, tudja, hogy lázas tevékenysége csak je"Megvettelek téged magamnak és én adtam neked a nevet,ame- lyet viselszs te az enyém vagy”, (izaiás 43,1.)