A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2 lentéktelen és céltalan kis helyi tünet csupán. Tudja, hogy amitő értékesnek tart, csak az ő szemében értékes, s hogy a csillagokszá- mára egy világbirodalom vagy egy eszme összeomlása éppoly keveset számít, mint egy hangyaboly összeomlása a figyelmetlen vándor lába alatt. Ezért számára az egyetlen dolog, amit tehet az, hogy próbál felejteni az embertelen végtelenségben, amely nyomasztóan nehezedik rája és amely előtt közömbös az ő lete. Visszavetvén a szédítő végtelent, süket fülekkel a világúr félelmetes csöndjében, csak azt teheti, hogy oly önzővé válik, amily embertelen a világegyetem. Reménytelenül magára maradva, megalázva s a földhöz kötve minden erejét apró kis tervei megvalósításának szenteli, vagy oly jelentőséget igyekszik tulajdonítani azoknak, mintha örök értékük volna".( Rostand, L’ hőmmé) Ez az ember az észimádó istentelen felfogása szerint. Ennek az Isten iránt érzékét vesztett embernek kell felfednünk egy atya szerető jelenlétét, s róla való egyéni gondoskodását. Isten törődik velünk. Hihetetlennek tűnik fel számunkra, hogy Isten törődik velünk, vagy hogy érdekli őt a világ mindennapos sorsa. Ma háromezer millió ember él a földön, és hamarosan, néhány éven belül öt-hatezer millió fog élni. Hogy Isten minden egyes egyénnel törődne ebből a sokaságból? Annyit természetesen hajlandók vagyunk elfogadni, hogy törődik általában az emberiséggel. Valahogy úgy, mint ahogy az államfő ismeri népét, nem egyénenként, hanem általában. Többé-kevésbé tudatosan hiszünk abban, hogy részesülünk Isten figyelmének egy-három- ezer-milliomod részében, ami nemsokára csak egy-öt-ezer-millio- mod rész lesz... Az efféle számtani műveletek azonban nem alkalmazhatók az Istenre. O nem egy parányi részt fordít minden emberre gondviseléséből és szeretetéből, hanem teljes szeretettel és odaadással visel gondot mindegyikünkre. Ritkán találkozunk olyan emberrel, aki valóban törődik másokkal, aki számára valóban léteznek embertársai, s nemcsak egy fognak számítanak a fogaskerékben, egy számnak az árjegyzékben, hanem valódi élőlényeknek, egyéneknek tekinti őket. Oly ritkán, hogy csodálattal és ámulattal tölt el, ha mégis ilyenre bukkanunk. Ezt a csodát mindnyájunk számára valósággá teszi az Isten, Isten számára mi létezünk. Atyai szeretettel visel gondot ránk, egyenként, Túlzás ez, vagy költői szókép? Nem, ez a tiszta és egyszerű igazság.
