A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
ÁLTALÁNOS IMASZÁNDLK 3 A TESTVÍDISÍD DIADALA Az emberiség nagy Bárki megfigyelhette, hogy mind vágya. a népek vezetői, mind a politikai hangadók világszerte mind sűrűbben emlegetik az emberek közt fönnálló testvériség tudatos megvalósítását, mintáz emberiség jövő kibontakozásának és jelenlegi válságos kérdései megoldásának útját. Azt mindenki tudja, hogy a legszebb szólamok sem jelentik még azt, hogy ez a testvériség máris igaz, tevékeny valóság. De maga az a körülmény, hogy egyöntetüleg, az egész föld hátán, minduntalan visszatérnek a "testvériség" eszményére, fölötte vigasztaló jelenség; az emberiség kezd ráébredni, a testvériség mély értelmére, kiváló küldetésére, egyedülálló békítő erejére. A szavak egyelőre csupán az egész emberiségnek egy nagy, közös vágyáról tanúskodnak; testvéri egyetértésben összefogva kellene eltüntetni a jövő közös kiépítésének akadályait, amelyek széthúzásra, nemzeti és nemzetközi feszültségekre, ellenségeskedésre, sőt pusztító háborúkra vezetnek. Am valami jónak a megvalósításához az első lényeges föltétel az, hogy azt a jót fölismerjük és őszintén vágyódjunk rája! Az Egyház fö I fogása. Az Egyház, létezésének első napjától kezdve, Krisztus tanításának alaptételeként hirdeti az emberek testvériségének gyönyörű, igazán isteni eszményét: minden embertársunkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat! Természetes tehát, hogy az Egyház örvendve látja azt, hogy az emberiség végre kezd lassan ráébredni Isten elgondolásaira. VI. Pál az 1964. évi karácsonyi beszédjében (december 22.) a testvériség elragadó eszményére mutatott rá. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük az ő gondolatait és érvelését. Minden ember, tekintet nélkül nyelvére, fajiságára, bőrének sz&iére, testvére minden embertársának annál az egyszerű ténynél
