A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
4 fogva, hogy egy közös Mennyei Atya gyermekei vagyunk; ha közös az atyánk, egy és ugyanabba a családba tartozunk valamennyien. (Vö. Máté 23, 8. és 9.) Minden embertársunk, kivétel nélkül, "felebarátunk", akinek tevékenyen segítségére kell sietnünk, amikor bajban van. (L. az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet: Lukács 10, 25-37.) Napjainkban a földkerekség bármely népéről könnyű megtudnunk, hogy miben szenved szükséget, miben szorul segítségre. És a modern szállítóeszközök bámulatos fejlettsége folytán nem lehetetlenség többé, hogy távoli világrészek emberei egymás segítségére siessenek. Elérkezett tehát annak az ideje, hogy ténnyé váltsuk át az emberiség sokat emlegetett "szolidaritását", legalább akkora fokon, hogy minden embertársunknak meglegyen a szükséges élelme és csorba ne essék emberi méltóságán. Keresztények felelős- Nyilvánvaló, hogy amikor az sége. egész emberiség a közös testvériség és kölcsönös barátság eszményei felé kezd tájékozódni, akkor a Krisztus tanítását valló keresztényeknek kell legelői járniuk jópéldával. Krisztus tanítása is, a kereszténység erkölcsi öröksége is óriási lendülettel viheti előbbre a mindenkit átfogó testvériség eszményének a megvalósulását. Nincs olyan bölcselet, tanrendszer, vagy világnézet, amely annyit nyújthatna a megosztott, tévutakon botorkáló, szeretet híján senyvedő emberiségnek, mint Krisztus tanítása. Hiszen Krisztus éppen a szeretetet hozta erre a világra. Nem lehet Krisztus igaz tanítványa az, aki nem szereti felebarátját, nem látja benne Isten képmását és fogadott gyermekét, nem örvend azon, ha felebarátjának jól megy a sora, nem kívánja neki a boldogulást, nem szomorkodik a bajok, nélkülözések miatt, amelyeknek annyi embertársa ki van téve és nem iparkodik a lelkileg-testileg nyomorgók helyzetén enyhíteni. Szentséges Atyánknak eddig vázolt üzenetéből igazán könnyű eljutnunk arra a végső következtetésre, hogy nem lehet igazán keresztény, aki nem küzdi le saját lelkében az emberiséget szétszaggató, egymással szembeállító mozgalmakat és életfelfogásokat; a túlfűtött nacionalizmust, a faji elkülönülést, a fegyverkezésnek és háborús készülődésnek a politikáját és az "osztályharcot". Ezek mind a gyűlölet magvetői! Márpedig a gyűlölet még soha nem hozott boldogságot, emelkedést, haladást, fejlődést az emberiség életében. Mindezt csak a szereteten alapuló egyetértés és közös összefogás hozhatja meg.
