A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3. szám

21

a természet kedves, játékos, bohó kis-cicája; a vihar a teremtés őrjöngő vadmacskája. Most játszi kedvében volt a szél. A kis hegytetőn (aligtíz percnyire a templom mögött) régen a város urának kőalapos háza volt. Szorgos jobbágykezek-rakta büszke vár. Ma már csak a nagykövű erődítmény hirdeti az egykori dicsőséget; a várat elvitte az idő. Kis buddhista tempiomócska gubbaszt a susogó fény- vesek alatt. Feljebb, a tetőről, háromfelé is ellát a szem.

Itt habos fjordok, szürkés-feketés sziklafal. Tajtékos hullámok örökös céltáblája; ki tudja hány ezer éve mossák már ezek a hullámok a sziklákat? Ott meg a békésen szunnyadó kikötő hegykaréjos csücske látszik a fák közül. Köröskörül mélyszinti, komolyzöld fenyők ezer-görbe ágakkal.

A távoli tengeren fehér pontok: halászhaj ók. A kikötő fölött tegnap síró szavú, nyögdicsélő sirályok röpködtek. Mintha szégyellették volna magukat, csakúgy befelé sírtak. Olyanok, mint a síró kislány: durcásan is szép, pityergő hangja is muzsika. Bizonyára ott lebegnek ma is a halszagú víz felett. Innen most nem látni. A fák elfogják akilátást. A sirályok helyett csúf, nagy varjak repdesnek lomhán fáról-fára. Riadt, fekete lelkek a napsugaras reggelen.

_ Lent a templom mellett óvoda van; csepp gyerekek, ártatlan, nagyszemtf fiúcskák, bámuló tekintető, bogárfekete hajú kislányok érkeznek. Cipőt cserélnek, leteszik a kis táskát és máris rohannak az udvarra játszani. A hangszóróból felzendül a szívderítő, ártatlan gyerekdal; gyerek, felnőtt egyaránt szívesen hallgatja. Ake- rítés lécein felnőttek, fiatal anyák kukucskálnak a gyerekhadra; látszik, mennyire gyönyörködik szívük-lelkük a játékos daloló kisemberek békés örömében. A szomszéd ház emeleti szobájában egy fehércseléd tisztogatja az ablakot, lopva ő is a gyerekeket nézi. A szakácsnő - pedig vénlány már szegény - magában dúdolja a gyermeki dalocskát.

NAGYPÉNTEK van. Fényes, tavaszos nagypéntek. Nagyszerű, dicső, tiszta reggel. Ma halt meg Jézus. A nagy ünnep előestéjén. A cifránfeldíszített Jeruzsálemben kellett a világ csúfjára meghalnia. A tarka-barka búcsúsok, zarándokok szeme láttára, a város kapuja előtt. Mert ott fesz ítették meg a drága Jézust, a város vesztőhelyén. Talán akkor is ilyen áldott, meghitt, békességes kék ég tündökölt a szent város felett.

Friss, bűntelen színek pompájában, kegyes illatokkal dús reggel harmatában, finoman rezgő virágos fák között mosolyog a pénteki nap. A környező hegyek örvendezve fürdenek a drága napsugár özö-