A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-10-01 / 10. szám
34 a plébános úr olyan piros lett,' mint a pipacs, mikor elolvasta és Petit a sarokba állította, de előbb nyelvével kellett a tábláról lenyalni, amit odaírt. Volt nagy muri... Később egyik nap Bódika nagyon későn került haza az iskolából.- Hol csavarogtál ilyen sokáig? - kérdi anyja.- Vigyázni kellett a Petire. A Tisztelendő Úr becsukta egy órára és azt mondta, nekem kell rá vigyázni.- Mit csinált már megint az a mákvirág?- Ellopta az összes ostyát, nagyot is meg a kicsiket is a sekrestyéből.- Hát ez már szentségtörés - szörnyúlködött az anya. - Dehát minek kellett neki az a sok ostya?- Misét játszott a többi gyerekekkel és megáldoztatta őket vele...- Ne mondd! Hát hol miséztek?- Mit tudom én? En nem voltam ott... - pirult el Bódika. Bódika aztán mind gyakrabban jött meg későn az iskolából, mert mint mondta - mindig őt bízták meg, hogy Petire felvigyázzon a büntetés letöltése alatt. Egyik nap aztán Bódika nagy örömmel újságolta, hogy Peti egészen megváltozott. A Tisztelendő Úr megtette állandó vigyázónak az osztályba. Most aztán nem lehet neki rosszalkodni, mert neki kell jó példát adni az összes többi gyereknek. / ✓- Úgy latszik a Tisztelendő Ur is azt az elvet vallja, hogy a legjobb betyárból lesz a legjobb pandúr - vélte nevetve az apja. Azóta aztán Peti és Bódika, úgy látszik elválaszthatatlan barátok lettek, mert Bódika nem győzött róla napról napra dicshimnuszokat zengem... Szülei csak azt csodálták, hogy eddig még nem hozta el Petit a Bódika... Történt aztán, hogy egy napon a lőcsfalvi pap Budapestre menőben, találkozott az új "állomásvezetővel". Úgy látszik, vagy a Gyuri kocsis vagy a Julis gazdaasszony elnézte a menetrendet és egy órával hamarabbgurítottákki gazdájukat a vonathoz. így aztán, hogy agyoncsapja a várakozási időt, nagy beszélgetésbe keveredett az új bakterrel. Sok minden szőnyegre került. Végül is, mint afféle apáknál történni szokott, a kis Bódika is szóba jött.
