A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-09-01 / 9. szám
44 a Duna-Tisza táján évezredes kövekkel díszített boglárba fogta volna. A Duna helyén a szeszélyesen kanyargó Tiberist látjuk. Szélessége csak egyharmada a Duna szélességének. Sárga-zöld vize nem hord uszályokat, partján nincsenek hajókikötők, sem raktárak. Az uszodák is hiányoznak, csak néhány csónakház bújik meg hidjai árnyékában. A római hidak nem tartoznak a mérnöktudomány büszke alkotásai közé. Józan, kisvárosi átkelő helyek ezek, a szükség ihlette tervezőiket és nem a technika merész látomása. Ritka eset, hogy ezekről a hidakról valaki a vízbe ugrik. Ha rászánja magát, inkább színház az egész, mert vagy azonnal kihalásszák a vízi rendőrök, vagy valaki utána veti magát és az összesereglett tömeg tapsától kísérve a hápogó Mariellát vagy Giuseppinát a partra kiteszi. Lehet ugyan találni a köztemetőben sírfeliratot, amely Dante nyelvén közli a morális példa után vágyó utókorral, hogy ilyen és ilyen nevű fiatalasszony, miután ura öröknek ígért hűségében csalódott, megtört szívére a Tiberis örvényei között keresett gyógyulást, de a sárga folyó nem az öngyilkos-jelöltek közül szedi áldozatait. Sokkal inkább a gyerekekre leselkedik. Surbankó legénykék, akik az első májusi napon éppen hogy eltüntették a két tányér makarónit, már szaladnak is a folyóhoz. Zsupsz!, le mindent, a hekus nincs a közelben, a lihegő platánok között csak üres villamos zúg végig, bele a vízbe! Az autószerelő műhely gazdája pedig hiába várja vissza inasát, vagy a fűszerestől a tejet másnap más viszi ki a családoknak. A Dunával senki sem mer így kacérkodni. A Tiberis kis víz, nemcsak hamis, de gonosz is tud lenni. Kontóján halálos áldozatainak számát minden nyár gyarapítja. Hol a Margit-sziget, azaz RómaMargit-szigete?APetőfi-hídkörül kellene keresnünk. Nem sziget ez, csak amolyan szigetecske. Akkora éppenhogy egy kisebbfajta kórház, meg egy ugyancsak nem nagy bazilika elfér rajta. Ahogyan a Margit-sziget irányába nézünk, íme, rátalálunk első ismerősünkre. Ha az Angyalvár Budapest kincse lenne, úgy, mondjuk, a Széchenyi-híd budai oldalára kerülne. Ott magasodna roppant kerek tömbjével, véderőmúveivel, sáncaival, sétánnyá szélesített árkaival, haragoszöld fenyőivel. A budai Várhegyet toljuk kissé hátrább a Szabadság-hegy felé. így már helyet találunk a Szent Péter bazilikának, a pápai palotának, egyszóval a parányi Vatikánállamnak. De ez már az antik Róma határában fekszik. Az igazi várostól a Tiberis választja el. Ezért mondja a római polgár Tiberisen túlnak mindazt a részt, amely a természetes határt alkotó folyó jobb partján terül el. Róma fejlődésében
