A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

41 re kitakarítsák, tartósan fölékesítsék. A tartósság körül nincs is baj, de a sok márványba ölt pénzzel mást is kezdhettek volna. Ki tudja talán majd elérkezik az az idő is, amelynek gazdái leszedik a márványt, levakartatják a rác mennyor­szágba illő rikító színeket és újra olyan fehér ruhába öltöztetik az egész bazilikát, mint amilyen fehér habitusban prédikálnak benne a prédikáló testvérek, a domonkos rend soktudománnyal ékeskedő atyái. A főoltár menzája alatt a középkor egyik legenergikusabb szentjének és legnagyobb misztikusának, Szienai Szent Katalinnak a teste pihen. Tőle balra a hátsó kapuhoz vezető folyosón a márvány padozat négy­zetei között rejtőzik egy másik sírnak a faragott kőlapja. Rajta szin­te mindig friss virág. Párizsban Chopin sírjára a bakfislányok és a romantika szerelmesei teszik le ibolyacsokraikat, itt a gót bazilika homályában a festőnövendékek rebegik el valószínűleg furcsa szöve­gű imáikat miközben a márványon izzó piros, zöld, kék és sárga színek közül földerengő nevet nézik. Mert Szent Domonkos fáklyával fénytgyújtó és minden rosszat, főként a szellem gonoszságát fölper­zselő fiai között volt egy, aki csak a szelíd szmeket, a pasztell ár­nyalataival kefejezett bájt, a szűrt napfényben, pázsiton szent táncot lejtő égi és földi karok ünnepi hangulatát szerette és ezt föl is fes­tette ahová csak kívánták, nagyszerű templomok, de nagyobb szám­ban kolostori celláknak falára. Hadd lássák az imádkozó domonko­sok, mi vár rájuk e siralomvölgye után; hadd értsék meg, hogy min­den apostolkodásnak a kontemplációhozkell visszatérnie; hogy végül is, ahogyan az Angyali Doktor is tanítja, az örök kontempláció kapui táruljanak ki a vándorútját befejező lélek előtt. De bizony a domonkos rend történetét jobban befolyásolta e siralom völgyének a sok reális tapasztalata, mint Beato Angelico freskóinak mennyei áhítata. A prédikáló testvéreknek, mivel jól forgatták a szellem kardját, a tévtanításokhétfejű hidrájával szemben, az újkor­ban nehéz feladat jutott. A szörnyeteg mindenegyes levágott fejéből 77 új fej ugrott elő: sziszegett és bőgött, fújt és lángot lövelt úgy, hogy lángja fél Európát fölperzselte. Hogy ebben a világfelfordulás­ban, amikor a középkorból kikerült, de még keresztény ember vi­lágnézetének bástyáit a felfedezéseiben és hódításaiban ujjongó titán merőben antropocentrikus életérzése ostromolta, mondjuk, hogy ebben a feszültségekkel és erjedéssel teli világban az igaz hit védel­mének áldozatai is akadtak, ezen csak az csodálkozik, aki a múltat az atomkor mértékegységeivel akarja fölbecsülni. Hát igen, Galileo Galilei itt ebben a Santa Maria sopra Minerva bazilikában hallgatta végig a szent inkvizíció ellene hozott ítéletét, miután előző nap 1633 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom