A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

II

Az Egyiptomból oly rejtélyes módon kivándorló nép negyven év múlva komolyan hisz abban, hogy Isten kiválasztott népe. Királyi, papi nemzet. Mert amennyivel különb a király meg a pap a profán és közönséges embereknél, annyival jobb és különb Izrael a többi népeknél.

Ettől kezdve ez lesz Izrael megingathatatlan hite évszázadokonke- resztül. Sha a későbbi krónikásokat és a nép szellemi vezetőit megkérdezzük, hogy honnan vette Izrael ezt az öntudatot; papok és próféták, mintha csak összebeszéltek volna, mind Mózesre hivatkoznak.

Ez azonban már a későbbi ráeszmélés és hála vallomása. A sivatagban felnőtt nemzedék még nem gondolkozott mindig ilyen eszmé- nyiennagy vezéréről. A nép, mint az már rendesen történni szokott, nem értette meg lángeszű és istenáldotta vezetőjének nagy gondolatait. A pusztai generáció hitetlensége és fásult bizalmatlansága magát Mózest is magával rántotta. Igaz, csak egyszer, de ez az egy eset is elég volt ahhoz Isten szemében, hogy Mózest ne engedje be az ígéret földjére. A nagy népvezér, az önzetlen szabadító, Isten meghitt barátja, Izrael legnagyobb alakja meghalt anélkül, hogy célba jutott volna.

A tudósok sokat törték már rajta fejüket, hogy mi is történt tulajdonképpen a Sinai félszigeten. A Szentírás, mint említettük, a vándorlásnak csak az első és utolsó évét említi. A közbeeső 38 évről azonban egy szó nem sok, de annyi sincs a Bibliában.

Vajon mi volt Mózes bűne, hogy nem vezethette be a népet az ígéret földjére. S miért vártak a zsidók negyven évig, mikor alig néhány napi járóföldre voltak csak ettől a földtől? Talán föllázadtak a zsidókMózes ellen és tömegesen elhagyták Istent? Csak a leviták maradtak meg hűségben?

Ha ez igaz, akkor könnyen érthető, miért tartott az űt olyan sokáig. S az is érthető, miért nem voltak körülmetélve a pusztában Izrael fiai. Mózes bizonyára nem hagyta volna annyiban ezt a mulasztást. És csakugyan; Amosz próféta szemükre veti később a zsidóknak, hogy a pusztában nem mutattak be áldozatot Istennek, hanem bálványoknak szolgáltak. (5, 25-26; Apóst. Csel. 7,42-43.)

Vagy talán Mózes maga is hibás lett volna ebben a tömegaposztá- ziában? A 106. zsoltár elárulja, hogy Mózes türelmét vesztve, meggondolatlan szavakra ragadtatta el magát; "Ott (ti. KádeszbenMó- zest is nehéz bajba keverték. Megkeserítettékbenne a lelket. És Mózes ajka akkor óvatlan szókat szólott". (32-33.) Izrael jól megőrizte