A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-08-01 / 8. szám
12 ennek a gyászos lázadásnak az emlékét: "E néptől negyven évig undorodtam (úgymond az Úr); Es mondtam: Tévelygő szívű nép ez. S nem ismerték útjaimat ottan! S haragomban esküdtem eskümet: Nem fogják látni békességemet"! (94. Zsolt. 10-11.) Mózes mindennek ellenére az Ószövetség legnagyobb óriása. Isten szolgája, szent ember, próféta egy személyben. Szelídsége határtalan volt, nem volt nála szelídebb ember a föld hátán, mondják róla a későbbi írások (Num. 12, 3.) Ismeretlen csillagként jelenik meg a kinyilatkoztatás látóhatára fölött. Egész élete harc és vesződés egy lázadozó, kicsinyes, hitetlen nomád tömeggel, úgyhogy már meghalni vágyik, mert nem bírja cipelni a vállaira rakott nehéz terhet. (Num. 11, 10-15.) Mózes igazi kiválasztott szent, a nagy kegyelmek boldog részese; Istennel beszél, mint barát a baráttal, mert szemtől-szemben állt vele. (Deut. 34,10.) De ugyanakkor csupa kereszt és keserű csalódás élete. A nép nem érti meg nagy gondolatait s ráadásul Isten büntető keze is eléri: tudtára adja neki Isten, hogy munkája kárbavész, mert a nép úgyis hűtlen lesz az atyák hitéhez. (Deut. 31, 16-18.) Egyszóval; Mózes a kegyelem kiváltságos eszköze, az eljövendő Megváltó előképe. Nem hiába mondja hát róla Szent Pál, hogy "nagyobb értéknek tartotta a Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincseinél. .. mintha látta volna már a láthatatlant". (Zsid. 2, 26-27.) A PÁPA IS VIGASZRA SZORUL NÉHA... VI. Pál pápa egy nemrég lezajlott nyilvános fogadáson személyes ér- zésvilágába engedett betekintést, amikor a következőket mondottat "Vigasztalásul szolgál számomra, valahányszor azokat fogadom, akik engem látni kívánnak. Igen, olykor maga a pápa is vigaszra szorul. Nem akarok lelki gyötrelmeim sorával előhozakodni, túl hosszadalmas lenne. A felületes szemlélő esetleg azt hiheti, hogy a pápa felsőbbrendű derű légkörében él, olyan állapotban, amelyben minden csak nagyszerű, csodálatos és könnyű lehet. A pápa, habár vigaszt merít a mennyből rááradó kegyelmekből, sokat gyötrődik mégis. Abból az ellentétből fakad ez, ami elégtelen ereje, emberi gyengesége s a rá háramló feladatok sokasága, fontos kérdések megoldása, valamint roppant felelőssége között mutatkozik. Gyötrelmei olykor eleve megízleltetik vele a haláltusa kínjait".
