A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-08-01 / 8. szám

10 Béky Gellert S.J., Japán ^IfíPSgSS© Ü)aiB2a2& aa. & mmmmßm mämßm&L A zsidó nép pusztai vándorlása már magában is kész titok. Egy maroknyi rabszolganép eltűnik a sivatagban. Egyiptomi szökevények, névtelen tömegek merülnek el az ismeretlen, kietlen pusztaságban és nem telikbele egy fél évszázad, s íme: egy harcias, jól megszer­vezett, egyhitű, vallásilag nagyműveltségű, Önálló törvénykönyvvel rendelkező nép bukkan elő a sivatag túlsó oldalán az ott lakó kis né­pek nem csekély rémületére. Ez atörténelmi csodaMózes nevével van szoros kapcsolatban. Job­ban mondva, nem is annyira Mózes a csoda szerzője, mint inkább Isten, a titokzatos Isten. Bármennyire is homályos ez a negyven év, bármennyire is tele van látszólagos ellentmondással, azért mégis megfejthetetlen titok a puszta ész számára. A Szentírás a negyven évből mindössze két évnek a történetét mondja el. S ebből az elbeszélésből kiviláglik, hogy valami rendkívüli dolognak kellett ott a sivatagban lejátszódnia. A későbbi zsidó történetírás és a zsidó vallás újra meg újra vissza­tér ehhez a negyven évhez. Mózesben a nemzet legnagyobbját ismeri föl s annyira nagyrabecsüli, hogy Izrael valamennyi fennálló törvé­nyét, sőt az egész vallásos kultuszt, a külső istentiszteletet hozzá vezeti vissza. Ennek a roppant tiszteletnek legszebb bizonyítéka az a tény is, hogy a Szent írás első öt könyvét minden további nélkül Mó­zes nevére írta a hagyomány. Ennél szebben egy nép sem tudta vol­na háláját leróni legnagyobb embere iránt. Mózes szellemi hagyatéka Izrael nemzeti és vallásos meggyőződé­sében élt tovább. Ennekpedig ez a magja; Az egész föld Jáváé, Izrael titokzatos Istenéé. A pogány népek is az övéi. De ezek közül kivá­lasztott magának egyet és szerelmes fiának, Egyszülöttjének nevez­te. Ezzel Izrael Isten sajátja, tulajdona, birtoka lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom