A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
43 A legnehezebb évszak a tavasz, a böjti szelek hetei. Avval kezdődik, hogy - mondjuk - úgy hajnali négy órakor, ítéletidő csap a városra. Ha valaki nem ébred föl a közelgő vihar morajlására és nem csukja be a zsaluit, amikor az első villám végighasítja az eget, már eleve csatát vesztett, készítheti a vödröt meg a felmosó ruhát, mert a hirtelen támadt özönvíz az ablak résein keresztül a lakást elárasztja. Árúikor télből tavaszba, rekkenő nyárból szelíd őszbe billen át az idő, mindig ilyen szubtrópikus viharok kísérik változását. Nyugatról, délnyugatra hajtja a ciklon dübörgő megvadult ménesét. Mintha az égi pusztán megvadult mének, csikójukat féltő kancák robognának, de ezrével. Tarthat egy óráig is, de négyig is. Ott kavaroghatnak az olajzöld felhők a város fölött akár három napig is. Esik és esik, reménytelenül, vigasztalanul szürkék a napok, mindenki fázik, mindenki morcos. A villamosok padlóján az esőköpenyekről lecsurgó víz tócsákban áll, az autók egész szökőkutat vágnak a járókelőkre a szák utcákon; délben is égetni kell a lámpát, a törülközők nem száradnak, minden nyirkos, ragad. A hivatalok, múzeumok termeiben a márványpadló verejtékezik, a lépcsőházakban a karfa ragacsos lesz, szóval mintha egy félig kinyomott szivacsban élne az ember. Ha mindevvel még meleg is jár, úgy Róma fölött a délkeleti szél a hírhedt scirocco az úr. A scirocco nem valami szellőcske. Legjobban Arany balladájának első soraival jellemezhetjük: "Súrú sötét az éj, dühöng a déli szél, jó Budavár magas tornyán az érckakas csikorog élesen". / A scirocco bármikor kiszabadulhat a Szahara börtönéből. Észak felé rohanó útja közben teleszívja magát párával. Érkezése előtt piszkos sárga szmtkap az ég, szinte percek alatt felszökik a hőmérséklet. A szinte elviselhetetlen melegben az ember szellemi-testi frissessége eltűnik, félig bénultan intézi ügyeit. Az iskolában a gyerekek alszanak, az autóbuszokon az utasok semmiségért egymásba marnak, több a karambol, tányértörés, családi perpatvar. Három napig tart a tramontana az északi szél, három napnál nemigen bírja tovább a scirocco sem. Jól teszi, hogy tovább hordja magát, mert nemzetközi incidenseknek is okozójalehet. Vagy, ha annak éppenséggel nem, de egymásnak eshetnek a parlamentben a képviselők a televízió közönségének örömére. Milyen a római nyár? A júliusi meleget így jellemzik: olyan meleg volt, hogy csak a németek, meg a kutyák voltak az utcán. Nincs ebben a szólásmondásban semmi sértő él. A minden külföldi felé tisztelettel tekintő római lakos inkább csak csodálatát akarja kifejezni, amikor a kutyákat és a német turistákat egy kalap alá fogja. És az
