A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
44 tán mi tagadás, igaz, hogy a németek részben, mert az itáliai napfénnyel sohasem tudnak betelni, részben mert nem töltheti senki sem római látogatási idejének a felét a szállodában, szóval a németek a meleggel júliusban sem törődnek, hanem megnéznek minden követ, számon kérik a várostól mindazt, amiről a Baedecker csak beszél. Zarándok- és turista nemzedékek egymásnak adják át a jótanácsokat, hogy lehet júliusi meleggel kompromisszumot kötni. Adtak ki már olyan útikalauzt is, amely a meleg időjárás figyelembevételével állította össze a városnézés programját. Itt erre tartsunk, ott arra kanyarodjunk, amott csak pár lépés a napon és ismét árnyékban mehetünk tovább, itt egy platán véd a naptól, arrébb egy eszpresszó ernyője alól jól megnézhetjük ilyen és ilyen templom homlokzatát. Elég egy oszlop vagy akár egy lámpavas - az is valami, de... de... most a Tiberis egyik hídjához érkeztünk: itt nincs tovább. Ha "ponente" megérkezése előtt akarsz átmenni rajta, inged lucskos lesz; ha nem terítesz a fejedre legalább egy zsebkendőt, elkerülhetetlen a nyüt vagy lappangó napszúrás. Viszont ha a Gianicolo fölött már elmélyült az ég azúr vize, úgy vágja neki a hídnak, a híd közepén haladva majd meglátod, hogy milyen vidám szellő kap összeragadt fürtjeid közé. Ez a ponente a tengerről érkező helyi szél a római klíma egyik legnagyobb áldása. Csak 35 fok fölött meleg a meleg, ha már megérkezett a ponente. Szolgálata pontos. Két óra körül kezdi lebegtetni a kirakat-ponyvákat, csapdosni az ablakokat. A délelőtti párát kitakarítja, csak napnyugta körül ül el, de addigra az izzó köveket is lehúti. Amikor félórás szundikálásából a római polgár fölébredés elindul hivatala vagy üzlete felé, az utcán a ponente fogadja. Ez a minden áldott nap koradélután támadó zefír annyira erős, hogy az ostiai lidón délután alig megy valaki a vízbe, 5 óra körül pedig a strand szinte teljesen elnéptelenedik. A Szent Péter térről indultunk el, oda is térünk vissza. Ha a harangok kapujánál álló svájci gárdista behúzódik faházikójába, úgy egészen biztos az északi szél a tramontana orgonái Bemini oszlopai között. Ha a pápai palota vendégeit vivő autók a bazilika mellett nagy kanyart vesznek, úgy a scirocco vizét szórják a bazilika vízhányói. Ha az oszlopkaréj árnyékában lassan torlódni kezd a tömeg, úgy a ponente érkezését várják, meg azt, hogy a bazilika árnyéka megnyúljon. Pápai szertartásoknak szebb kerete nem is lehet, mint a Szent Péter tér ahogyan későtavaszi vagy nyári délutánokon a bazilika kupolája mögé ereszkedő nap a kolonnádok szobrait aranybrokátba öltözteti. Tivoli mögött a hegyeken ott lebegnek az elmaradhatatlan bolyhos kumuluszok, a bazilika főkapuja előtt, a pápai trón bal-
