A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-06-01 / 6. szám

47

azon sem csodálkozhatunk, hogy Nagy Lajosnak még nem volt autója és Szilágyi Erzsébet légiposta helyett hollóra bízta fiának, Mátyásnak írt levelét.

Ezek a római nemesek, bár családjaik történetében a fény és árnyék egyaránt föllelhető, adott körülmények között igen derekasan is meg tudták állni a helyüket. Elég csak felemlítenünk Róma mais emlegetett rémnapjait a Sacci di Roma-t, amikor 1527-ben V. Károly zsoldosai feldúlták, kifosztották a várost és a pápa menekülését a svájci gárda tagjaival együtt, a római nemesek is testükkel fedezték. Igen sok megaláztatásban volt részük ezeknek a családoknak a múlt század 70-es éveitől kezdve is. Az olasz állam bekebelezte az egyházi államot, a pápasághoz hű mágnásokat az olasz társadalomból kiközösítették. Ennek a fekete nemességnek évtizedeken keresztül nem volt másban része mint mellőzésben, gúnyban, rágalmazásban. Annyira elszigetelték őket, hogy szinte már csak amolyan gettónak számítottak. Amikor VI. Pál 1964 január 14-én e családok szolgálatát megköszönte, elismerő szavaival bizonyára ezekre a nehéz évekre is akart utalni.

Akinek alkalma volt jelen lenni a pápai palotában egy idegen államfő látogatása alkalmával, az ugyancsak megcsodálhatta a reneszánsz legnagyobb művészei által ékesített termekben és folyosókon a színek és formák gazdag változatát. Ilyenkor a svájci gárda is a Michelangelo által tervezett egyenruhában jár, a kamarások a spanyol udvari méltóságok ruháját viselik: a fodros gallért, a térdnadrágot, a strasszokkal díszített csattos cipőt, a selyemmel bélelt fekete bársony kappát. A csendőrök fején ott díszeleg a magas medvebőr kucsma, a palotaőrség vállán ott csillog az arany epulett, a nemesi gárda szolgálatban lévő tagjai lófarkos sisakban álltak a pápa mellett.

Ma már lényegesen egyszerűbb a pápai udvar mint volt valaha. A múltban a különböző rendű és rangú kamarások egész hada élt a pápai udvarban. Följegyezte a történelem, hogy pl. III. Miklós udvarában a 13. század végén a kamarások mellett lovászok, könyvtárosok, titkos szakácsok, titkos inasok és rendes inasok, kertészek, fölszolgálók, takarítók népes serege élt. Közéjük tartoztak a legtekintélyesebb római mágnáscsaládok tagjai is. Amikor aztán később a pápai állam a modem államszervezetet kezdte mintázni, új hivatalok keletkeztek, de ezeket az új hivatalokat is nagyrészt nemesekkel töltötték be. A mai államtitkárnak a primicerius, a kormányelnök felelt meg. A secondicerius hivatala a másodállamtitkár beosztásához volt hasonló. A sacellarius osztotta a pápai alamizsnákat,