A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
48 a vicedominust ma udvarnagyinak nevezik, a vestiarius hivatalát ma mint pápai ruhatáros egy prelátus tölti be. Ahogyan az európai udvarok lassan-lassan fölszabadultak a spanyol udvar etikettjének és általános életformájának a lidércnyomása alól, úgy lassan-lassan a pápai udvar is korszerűsítette a maga életét, Ami a múltból megmaradt, inkább csak szimbóluma lett egy letűnt világnak, hiszen jelenleg a vatikáni arisztokráciát csak nyolc cím és a nemesi gárda maroknyi csapata jelenti. A pápai szállásmester hivatala jó ideje nincs betöltve. A pápai palota főgondnoka, a főlovász, a főpostamester, akinek semmi köze sincs a Vatikáni Postához, az arany rózsa vivői, a római szentegyház zászlósa, a trónálló herceg, a nemesi gárda tisztjei (mert ennek a pápai fegyvernemnek csak tisztjei vannak, de nincs legénysége), bizony csak ennyi az egész. A történelem maga egyszerűsítette a Vatikán életét, a pápa most csak figyelmeztette a római arisztokratákat, hogy a történelmet nem lehet visszafelé pergetni, mint a filmet. És az örök város mágnáscsaládjai bele is nyugodtak a pápa döntésébe. Nyilván senkinek sem kell félnie a magas címek viselői közül, hogy bélistázzák, már amint a Szent Péter kupolájának árnyékában történni szokott, az idő mindenre megoldást hoz. A kitűntető címek viselői lassan meghalnak, a címet eltemetik utolsó birtokosával és néhány év után a pápai évkönyvben nyoma sem lesz annak, hogy kik vigyáztak a pápa lovaira, amikor lovai nem voltak; kik rendelték a postakocsit, amikor a pápai futárok már sugárhajtású repülő óriás okon utaztak; ki ellenőrizte az ünnepélyes pápai miséken a bort és az ostyát, amikor már senkinek sem jutott eszébe, hogy a pápát megmérgezhetik. Nem véletlen, hogy VI. Pál pápa uralkodásának már első évében ilyen döntésekkel lép környezete és az egész világ elé. Már 1954-ben mint proállamtitkár arra kérte XII. Piust, hogy a nagy pápai szertartások alkalmával tartasson fel külön helyet a munkás-küldöttségek számára. X. Pius pápa szentté avatásán a patríciusok emelvényével szemben már ott állt a munkásküldöttségek emelvénye. VI. Pál nem engedi, hogy róla mint "a mi Urunk Oszentségéről" írjanak, nem engedi, hogy a jelenlétében a csendőrség és a palotaőrség tagjai fegyvert viseljenek. Udvarát elindította az egyszerűsödés útján. Meghallotta az idők szavát, de az idők jele az is, hogy múzeumba teszi azt, ami múzeumba való. "Nem Isten hallgatag, hanem mi vagyunk süketek". (Sertillanges)
