A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
46 bejelentette az előtte megjelent mágnásoknak és patríciusoknak, hogy - és most a pápa szavait idézzük: "Nincs módunkban többé elfogadni az önök hivatali szolgálatát, nem vehetjük igénybe, mint történt a múltban, az önök közreműködését. A történelem megy előre. A pápának, jóllehet szuverén jogait a független Vatikánállam minden más evilági tekintély felé biztosítja, ennek ellenére nincs módjában, de nem is kell neki e világi hatalmat gyakorolni, hatalma csak lelki hatalom. Ma már üres kézzel állunk önök előtt, akik a pápai állam, Róma ősi családjait, egykori vezetőosztályait képviselik. Sem hivatalokat, sem kiváltságokat, sem javadalmakat, nem adhatunk önöknek, mert e világi hatalom már nincs a kezünkben". A Szentatya beszédét hallgató mágnásoknak és patriciusoknak tudomásul kellett venniök: valóságérzéke késztette a pápai trón jelenlegi birtokosát arra, hogy az Egyház központjának intézményeit fölülvizsgálva fölszámolja azokat, amelyek már teljesen csak műemléknek számítanak és inkább terhet mint segítséget jelentenek a jelen időkben. A pápa 1964 január 14-én mondott beszédében megköszönte e családok szolgálatát. Nem kétséges, hogy ezen a kihallgatáson az új idők új szele kezdett fújni és az örök város legrégibb méltóságai meg címei az őr- ségváltásbabelenyugodva, ha fájó szívvel is, de majd lassan elhagyják a pápai palotát, amelynek sok terme, folyosója sajátmaguk,de nem tudni hány ízigleni felmenő ősük legszebb élményeinek volt fényes kerete. VI. Pál elhatározása döntő fordulatnak tekinthető. Három évszázadon át (1590-1903) a pápai trónra csak olyan főpapot választottak, aki nemesi családból származott. Kivétel csak kettő volt: V. Sixtus, kondásként kezdte, XIV. Kelemen pedig egy Róma- kömyéki orvosnak volt a fia. Es X. Pius személyében is olyan bíboros került Péter székébe, aki saját tapasztalatából ismerte a nyomorgó ember sok szenvedését: iskolába menet mint gyermek a hosz- szú utat még késő ősszel is mezítláb tette meg, mert takarékoskodnia kellett a cipőtalppal. Amikor a római nemességről akarunk véleményt alkotni, nem szabad az egyoldalúság hibájába esnünk. Helytelen volna a mai demokratikus gondolkodás kategóriáit mindenestül a múltra alkalmazni. A múltban a pápai állam világi hatalom is volt, - hála Istennek ma nem az - és mint a többi országnak, a pápai államnak is hivatalok egész sorát kellett működésben tartania. A káderlapot a múltban a nemesi címer meg az előnév helyettesítette és az Egyház központi hivatalai mellett a polgári hatóságok vezető személyiségei az ősi mágnáscsaládokból kerültek ki. Ezen éppen úgy nem csodálkozhatunk amint
