A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
45 Orbán Miklós S.J., Róma ROMAIELETKEPEK v. A Vatikán élő műemlékei Jól értesültbennfentesek, titkos hírhordók, szenzációt váró és kereső kíváncsiak nemcsak a nemzetközi konferenciák, a színpadok és a filmvárosok körül nyüzsögnek, hanem megkörnyékezik azokat is, akik minden mást inkább akarnak, mintsem rendelkezéseikkel, döntéseikkel a közvélemény tapsát elnyerni, a népszerűség talmi ragyogásában gyönyörködni. Annak utána, hogy VI. Pál pápa a római nemes és patricius családokat 1964 január 14-én fogadta és közölte a történelmi neveket, címeket viselő családok legrangosabb képviselőivel, hogy a pápaság nem tart igényt a jövőben szolgálatukra, e kihallgatás után azonnal lábrakapotta hír, hogy ekkor és ekkor, egészen biztosan megjelenik az új pápa ezen tárgyban kiadandó Motu Propriója. Egyesek a dologról már úgy beszéltek, hogy a pápai rendelkezés erkölcsi értelemben ugyan, de valósággal megtizedeli az udvari hivatalokat, leépíti a többszázados múltra visszatekintő méltóságokat, még a svájci gárda létszámát is csökkenti, nem is szólva a nemesi gárdáról, amelynek még a neve sem maradhat fönt a Vatikánban. A szellőztetett dátumok mint jóslás nem váltak valóra és a föltevések egyelőre csak föltevések maradtak. Nem kétséges azonban, hogy VI. Pál éppúgy korszerűsíteni akarja közvetlen környezetét, amint az Egyház központi hivatalaiban is jelentős reformokat kíván életbe léptetni. A kúria reformjára vonatkozó szándékát 1963 szeptember 21-én közölte a római prelátusokhoz intézett beszédében. Az udvar reformjáról tágabb értelemben 1964 január 14-én szólt, amikor is
