A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
42 tudónak bélyegezheti Stoddardot, a világutazót és előadót? Vagy a középkori babonák és tudatlanság maradványának tekintheti Knox Ro- naldot, aki a görögből lefordította a Szentírást? És ott van Sigrid Unset, a regényíró, Sir Esme Howard, a nagykövet, Eric Gill, a szobrász, Moody János a pénzügyi szakértő, Kilmer Joyce a költő és Hayes Carlton, a történész, Jacques Maritain a bölcselő! Ezek is olvastak egy-két könyvet. És mindegyikük áttért a katolikus hitre! Amint az elsőtemplombanhelyet találtak a tanulatlan pásztorok, akik nyájukat őrizték, és a napkeleti Bölcsek, akik a tudás oklevelét hordozták, ugyanúgyaz igazi Egyház mindig vonzani fogja az egészen egyszerűeket és a nagyszerű kiválókat. Az egyszerűeket, akik megérzik az Igazságot, és a bölcseket, akiket az észérvek vezetnek el hozzá. Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden lángész katolikus. A hit mindig ajándék marad és Isten nem mindenki számára függeszti fel az égboltra a Bölcsek Csillagát, amely aranyos fénysugarával megvilágítaná számukra az Egyház felé vezető utat. Egyesek számára csakhalvány lángok világítják meg az Igaz Egyházat, de ők is fellelhetnék, ha kutatnának utána. Azonban elhanyagolják ezt. Ezek az emberek hatalmas reflektorokként világíthatnak saját szakterületükön. Világító tornyok lehetnek a tudás sötét tengerpartján. Ismerhetik az irodalmat és pompás verseket írhatnak. Úgy ismerhetik a csillagokat, amint valaki a pázsitján elhelyezett díszkagylókat ismeri. Tudják kezelni a kísérleti eszközöket, a logaritmus lécet és a műszaki rajzasztalokat. De valahogyan sohasem jutottak el a vallás igazi tanulmányozásához. Bezörgettek a Tudásnak minden kapuján, csak Istennél nem kopogtattak. Ez valahogy nem érdekelte őket. És néha csodálkoznak azon, hogy miért fáj a szívük, miért van bennük egy kielégítetlen vágy, éhség, amelyet a legnagyobb diadal és legvidámabb társaság sem tud kielégíteni, betölteni. Természetesen azt is megengedjük, hogy vannak olyanok is, akik valaha az Egyház tagjai voltak, de egy napon hátat fordítottak a templomnak és többé sohasem tették be abba a lábukat. De talán feltételezi Ön, hogy ezek közül egy is értelmi meggyőződése miatt hagyta el az Egyházat? Néhányan felcserélhetik a keresztvetést a hitetlen vállvonogatással, de egyik sem azért, mert igazán alapja lett volna a hitetlenségre. Egyesek nem törődtek többé a misére hívó vasárnapi harangszóval, de nem azért, mert a Hiszekeggyel lett volna bajuk, hanem azért, mert kényelmesebbnek találták az ágyat a templomnál. Vagy pedig a horgászás ígérkezett jobbnak, mint a vasárnapi beszéd. Vagy mert a golfpálya zöld pázsitja jobban vonzotta őket, mint a zöld miseruha. Másokazértnem jártak tovább a templomba, mert soknak
