A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
43 tartották a pénzemlegetést. Szerintük havonta egy gyűjtés elég. Mások viszont az Egyháznak a házasságot illető tanításával nincsenek kibékülve. Egy feleség nem elég számukra egy egész élet tartamára. Néhány volt katolikus őszintén elismeri, hogy egyes parancsolatok gátolták őket, minta boxkesztyú akadályozza a zsebtolvajt. De bármi volt is az ok, világos, hogy sohasem a tudás, vagy a lángész kényszerítette őket arra, hogy az Egyházat elhagyják. Vannak aztán zord, de becsületes emberek, volt katolikusok, akik meggyőzték magukat arról, hogy utálják az Egyházat. Ez valóban szomorú, mert valójában nem az Egyházat utálják, hanem csak a pap-lakot. "Ókét többet nem fogják a templomban látni", mivel egyszer összevesztek egy pappal. Hosszú évek múltán talán már ők sem emlékeznek biztosan arra, hogy min is vesztek össze. Rendszerint azonban jelentéktelen kérdés volt az, ami ilyen rettenetes következménnyel járt. Ki gondolt volna valaha arra, hogy egy egész család elvész az Egyház számára azért, mert Micikét nem szerepeltették második angyalként a karácsonyi színdarabban? Higgye el nekem, ilyen jelentéktelenségeken múlhat a dolog. Nem hiába figyelmeztettek minket a szemináriumban, hogy sose igyekezzünk megnyerni egy vitát, ha nem hitbeli, vagy erkölcsbeli kérdésről van szó. Egy lelket veszthetünk el vele! És természetesen sok ilyen mellékes dologban, amelyek nem képezik a vallás lényeges részét, a pap könnyen tévedhet, sőt alaposan bakot lőhet. Neki általában nincs képzettsége ahhoz, hogy énekkórust vezessen, építész legyen, vagy hogy a társulat idősebb és fiatalabb asszonyai között az egyensúlyt fenntartsa. Nem szórakozás vezető ő, aki értené, hogy miként tehet mindenkit boldoggá. Csak arra törekszik, hogy Istent mindenben a legjobban szolgálja, és néha bizony tévedhet is ítéleteiben. Nos, természetes, hogy azok az emberek, akik úgy vélik, igazságtalanul bántak velük, ellenszenvesnek tartják "ezt a zsarnokoskodó papot". Ez érthető. De miért - és ez a lényegbevágó kérdés, miért haragszanak az egész katolikus Egyházra, Istenre és miért állnak bosszút saját lelkükön! Az, hogy valaki nem hajlandó templomba menni, Isten üzenetét meghallgatni és a szentségekhez járulni azért, mert összeveszett egy pappal, olyan, mintha valaki visszautasítana minden levelet és postaküldeményt pusztán azért, mert a helybeli levélkézbesítő megbántotta őt. Egy ideig Szent Péter és Szent Pál sem jöttek ki egymással a legjobban. Azonban hamar elhatározták, hogy Krisztus nagyobb mindkettőjüknél. De akárhogy is igyekszik kimagyarázni a dolgot, nem az eszük tartja távol az Egyháztól a volt katolikusokat, hanem csak esztelen haragjuk.
