A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1965-06-01 / 6. szám
18 A Krisztus-akarta egységhez nem elég tehát, hogy a protestánsok egymás közt és a katolikusokkal is barátságos eszmecseréket rendezzenek és azokon elragadó szavakkal juttassák kifejezésre "közös vágyukat és lelkesedésüket a keresztény egység fenséges eszményéért", valamint a "testvéri szeretet új légköréért", hanem komolyan kutatniuk kell az egységnek Krisztustól megszabott lényeges föltételeit is. Nem elég csak azt keresni, amiben "megegyezünk", hanem meg kell állapítani azt is, amiben nem egyezünk meg, és elszántan vállalni kell majd a lépéseket az egység megvalósítására. Egyébként az a veszély fenyeget, hogy az egység nagy vágya csupán az érzelmek meddő területén fog megmaradni. Viszont ha a jelenlegi közeledésikísérletek - a terméketlen fügefa módjára - csak az érzelmek dús lombozatát hozzák létre, de nem érlelődnek Istennek tetsző gyümölcsökké, áldás helyett inkább az Úr Jézus átkát fogják magukra vonni. Féltékeny csökönyösség, vagy küldetéstudat? A katolikus Egyháznak lényegesen más a felfogása Krisztus tanításáról, mint a fentebb vázolt protestáns felfogások. Szerinte az oszthatatlan, amintKrisztus maga is oszthatatlan. Más a felfogása arról az intézményről, amelyet Krisztus létesített ("Egyház") és amelyre rábízta tanításának hirdetését, eredeti hűségében való megőrzését, a világ végéig. Az Egyház a krisztusi tanörökség letéteményesének tekinti önmagát és ma is azt tartja egyik legfőbb kötelességének, amit Sz. Pálkötött az első efezusi püspöknek, Sz. Timóteusnek a lelkére; - Őrizd mega rád bízott kincset ! Vagyis a legértékesebb hagyatékot; Krisztus tanítását, a maga eredeti, változhatatlantisztaságábaru (Vö. 1 Timót. 6, 20.) Az Egyház azt vallja, hogy ezen a tanörökségen semmit sem változtathat, semmit belőle el nem vehet, amint nem is adhat hozzá semmit. A tanítást magát lehet, sőt a fölmerülő szükségletek szerint kell is világosabban kifejtenie, értelmében pontosabban meghatároznia; a mintegy rügy, vagy bimbó állapotában levő igazságokat a teljes kibontakozásra elsegítenie,és az igazságokból folyó gyakorlati következtetéseket, a korok változó szükségleteihez mérten, az életre alkalmaznia. Nos, és természetesen meg is kell védenie az eredeti krisztusi tanítást támadásokkal és tévtanításokkal szemben. Ezt az Egyház meg is tette: 1900 éven át, minden időben, a legkülönbözőbb tévtanításokkal szemben éppúgy síkra szállt Krisztus eredeti tanításának megvédése és sürgetése érdekében, amint már az apostolok is szembeszálltak saját koruk tévtanításaival.Az Egyháznak ezt a viselkedését sokszor féltékeny csökönyösségnek, mara-
