A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

14 semmit. Hát mit tegyen az éhes ember? Onnan vesz, ahol van, a hentestől. Mikor kértünk, ő sem adott. Hát gondoltuk: estére majd megszerezzük magunkat... - Mire idáig ér a lőcsfalvi pap az olvasás­ban, már táncoltak szeme előtt a betűk. Gondolta magában: Ha adtam volna ezeknek valamit, talán nem így történt volna. Ki a hibás?- Juli néni!- Tessék, Főúr!- Ezentúl mindig legyen kéznél a konyhán valami ennivaló. Kenyér, kis húsféle, alma, miegymás... Aztán, ha kéregető jön, adni kell neki. Érti?- Érteni értem, Főúr, mert mondja. De én a Főúr helyébe nem szoktatnám ide azokat acsavargónépeket. Soha vége nem lesz a csen­getésnek. Mert elmondják egymásnak, hogy itt kapnak.- Nézze Juli néni, vagy igazán rászorulnak vagy nem. Ha rászo­rulnak, jó helyre megy az adomány. Ha nem szorulnak rá, Isten úgy veszi, ha jó szívvel adjuk, mintha rászorultak volna.- No, az én véleményem azért csak az, hogy az ilyen csavargó népségnekbörtönkéne, nem alamizsna! Dehát nem a magamét adom, ha Főúr így akarja, legyen így!- Juli néni, maga a plébánián szolgál, hát keresztény módon nézze a dolgokat. Aki kér vagy hívő ember vagy hitetlen. Ha hívő ember, mégha csirkefogó is, és elutasításra talál, megrendül hitében. Ha hitetlen és nem kap, még jobban megátalkodik hitetlenségében. Ha azonban hívő ember és kap valamit, megerősödik hitében s talán megtér. Ha meg hitetlen és kap valamit szorult helyzetében, talán a hitet is megkapja a kenyérre valóval.- Kapja a csudát! - hallottam én mikor röhögtek, hogy becsapták az öreg papot.- Juli néni, Juli néni, maga csak javíthatatlan marad! A lőcsfalvi pap fogja abotját, kalapját és indult a hegyeken át Köd- mönösre, tanítani az iskolában. Útközben sem bírta a pirulást le­győzni. Mert belül szörnyen restelte az esetet. Hogy épp az ő szív­telensége oka a betörésnek. Smost az egész világ tudja, mert benne van az újságban. Talán még a püspök is olvasta... De a legjobban az bántotta, hogy eszébe jutott az irgalmas szamaritánus esete. Ott is két papféle volt szívtelen. Elmentek a segítségre szoruló ember mel­lett. Mindegyiknek volt valami magyarázata, miért nem segített a nyomorulton. S Jézusnak ez nem tetszett. Tehát a lőcsfalvi pap sem tetszhet neki...

Next

/
Oldalképek
Tartalom