A Szív, 1965 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1965-05-01 / 5. szám

15- Látod, Jézusom, így megcsúfoltalak Téged. Bocsáss megnekem! Pirulok a szégyentől lelkemben. Ezentúl irgalmas szamaritánus le­szek... Inkább csapjanak be százszor, de több jó lesz abból is... Talán életem végéig pirulni fogok ezért... Ahogy így elmélkedett, hirtelen felrezzent. /- Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! Hát mintha a föld vetette volna fel Dilinós Bandi termett oda. Hét határban ismerte mindenki. O aztán igazán abból élt, hogy minden­kit rászedett, akit csak tudott.- Tisztelendő Úr, most jöttem a kórházból, nem tudok hazautazni. Gyalog meg nem tudok... Nézze, s ezzel már mutatott is a piszkos fáslira a lába szárán... Segítsen ki egy kis útiköltséggel. A lőcsfalvi pap már épp kérdezni akarta, melyik kórházból, mert a legközelebbi 15 km-re volt onnan. De megint elpirult lelkében és már kotorászott is a zsebében. Itt van ni! Egy darab útra ez is elég lesz s hirtelenül ott hagyta Bandit, aki érthetetlenül bámult utána... VI. PÁL PÁPA BESZÉDÉBŐL A világ erkölcsi és politikai helyzetéről__ "amelyben az egyháznak, bár felette áll a múlandó értékeknek, élnie és hivatását teljesítenie kell", ezeket mondotta a Szentatya: "Gyakran tölt el bennünket aggodalom amiatt, hogy a mai világ ismét elfelejti a béke, az összetartozás, az erkölcsi és szociális megújhodás eszméit, amelyek felé oly nemes és tiszta szándékkal fordult a második világháború fájdalmas és kegyetlen tapasztalatai után. Aggodalommal figyel jük a fegyveres összetűzéseket, az újjáéledő nacionalizmus és faji megkülönböztetés megnyilvánulásait, az elzárkózó és kicsinyes politika terveit, a világuralmi érdekellentéteket, az ellenséges és rettegő töm­bök vitáit. Ugyanakkor látjuk, hogy a világnak feltétlenül békére van szüksége, és hogy a kulturális és gazdasági kapcsolatok révén, mintegy a természetes tömegvonzás törvénye szerint, egyre nagyobb és nagyobb békés közösség alakul ki a népek között. Minden erőnkből bátorítani kívánjuk a kölcsönös megbecsülés, a békés együttélés, a hasznos cserék, a közöscél kitűzések e folyamatát. Ezt a folyamatot azzal kívánjuk gya­rapítani, ami a sajátunk, s amire legjobban szükség van: azokkal az el­vekkel, amelyeket egyedül a kereszténység tud megadni számára, való­ban humánus, valóban szilárd, valóban termékeny elvekkel".

Next

/
Oldalképek
Tartalom