A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
5 agyszerű volt az is, hogy A SZÍV útján messze kitágult az ol- ’ vasók látóköre és átfogta az egész világot, mivel állandóan közölte a híreket az Egyház munkájáról, gondjairól és kínjairól az öt világrészben. Beszámolt a lap az apostoli kezdeményezésekről, a kimagasló személyekről, a sikerről és veszteségről, a hitvallókról és vértanúkról, akik az üldözésben megállták helyüket. így tudta meg a közönség, hogy a mi Egyházunk nem régiségek őrzője, nem is ünnepségek rendezője, ellenben ugyanaz a krisztusi közösség, ugyanúgy élő hatalom, mint Pál apostol idejében volt, küldetése pedig olyan időszerű, mint az emberiség mai erkölcsi nyomora. A szerkesztőség a legjobb forrásokból dolgozott és a bőséges híradásból látta a közönség; a mi Egyházunk állandóan menetben van, sőt már a híveket is mozgósítja apostoli munkára, aminek nem kisebb a célja, mint új keresztény műveltséget teremteni az élet minden területén. így lett egyre izmosabb a hívek öntudata, amikor folyamatosan értesültek a hívő nagyokról, akik tudományban, művészetben, irodalomban, közéleti hivatásban világhírre jutottak. / %. SZÍV arról is pontosan beszámolt, a kereszténységnek meny- f ' nyi hősét avatják szentté vagy boldoggá Rómában és mint sokasodnak szemünk láttára ebben az istentelen korban is a rendkívüli jelek, amelyek által Jézus ma is igazolja az egész világ előtt választott barátait. Az olvasók járatosak lettek a szentek országában és láthatták; Isten keze most sem rövidült meg és a kegyelem éppúgy működik köztünk, akárcsak az első századok folyamán. Élvezték a hit boldog bizonyosságát és ez mindig több buzgóságra sarkallta őket. Ezért tudták annyira értékelni és támogatni a magyar missziós munkát is, amely az első háború után kezdődött Kínában. A fiatal hithirdetők búcsúzására tömegek mozdultak meg, amikor A SZIV-ből megtudták, mikor lesz az ünnepség. Ilyenkor a szent megrendülés bőkezűsége alig ismert határt és a távolba indulók számára percek alatt valóságos vagyont adakoztak pénzben és ékszerben, mert a nép már jól értette, mekkora áldozatról és milyen fontos apostoli ügyről van szó. Áldott legyen az A SZÍV, amely ilyen naggyá tudta növelni Árpád apánk késő ivadékát! . SZIV-et legalább millió felnőtt és gyermek forgatta hetenkint. ' * Fölmérni sem tudjuk ma, mekkora csoda volt az, hogy ilyen óriási népsokaság rendszeresen végzett lelki olvasmányt, amelyben mindig gyakorlati irányítást kapott a lelkiismeret és a tökéletesebb élet ügyeiben. Fölfogta az imádság, az önmegtagadás, a szentségek, a házasság és nevelés mélyebb értelmét és ezáltal foly-
