A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
6 tonos indítást kapott Jézust hűségesen követni. Megtanulta, milyen fontos és nagyszerű vonzó példát adni és a keresztény felelősség szerint eljárni a társadalomban. Ekkora sokaság, amely egy világnézetet vallott, szükségképpen éreztette hatását a közvéleményre, mivel A SZÍV cselekvő hitre nevelte hatalmas táborát. Tudjuk, milyen iszonyatos volt az ország állapota 1945-ben a háború végén, de a nép káprázatos szorgalma három év alatt elérte, hogy megint volt elég élelem és ruha, sőt az építkezés is szépen megindult. A népmissziók eredménye meghaladott minden várakozást, ami világosan mutatta, hogy a nemzet lelke a szörnyű összeomlásban sem tört le, csak aztán jött igazában az új hódoltság, a féktelen rémuralom, mi- utána hercegprímást bilincsbe verték. Bármekkora máris az Egyház és a lelkek pusztulása hazánkban, mégis remélhetjük, hogy A SZÍV egykori hatása nem tűnik el egészen és marad egy hősi kisebbség, amely a jövő magvetése és a pogányosodónemzet isteni kovásza lesz. N em tudom, miért használtuk a magyarban a küzdő egyház kifejezést a latin "ecclesia militans" helyett, holott ez pontosan fordítva harcoló egyházat jelentene. Talán úgy éreztük, hogy a mi küzdelmünk állandó küszködés inkább, mint a jól szervezett hadsereg csatája az ellenséggel. Nem e nyelvészeti kérdés fontos, hanem az a tény, hogy A SZÍV a maga táborát a keresztény harcra, a hódító apostolságra nevelte, amiről Páter Bangha utolsó könyvét írta. Rávezette olvasóit, hogy nagy távlatokban gondolkodjanak, fölfogják a keresztény teljes hivatását a történelemben, Isten munkatársai legyenek és ezzel életük olyan aranysúlyt kapjon, amelyről az átlagembernek halvány sejtelme sincs. Ez a harc nem merő védekezés vagy támadás volt, hanem annál sokkal több, mivel egyenesen azt célozta, hogy a haza Krisztus országának egyik legszebb tartománya legyen, amint annak idején Szent István is akarta. A SZÍV táborának az volt a törekvése: Jézus otthon legyen nálunk a gyárban, a tanyán, az országházban és az egyetemen egyaránt. Idekint kevesen tudják már, micsoda ragyogó vállalkozások sarjadtak e lelkűiéiből szerte az országban. P. Zsíros kezdeményezte például Erzsébetvárosban az előadásokat a társadalmi kérdésről és szakembert kért meg erre. Második nap már sok hallgató kezében füzet volt és szorgalmasan jegyezték: mit tanít az Egyház az akkor forrongókérdésekről. Kilenc este után vagy hatszázan léptek be a keresztény munkás- mozgalomba. Államtitkár is betévedt akkor a templomba és először nagyon megütközött, mivel azt hitte: már a szószékről is forradalmat hirdetnek. Az is lett volna, mégpedig a javából, ha nem szakad ránk az újabb vész. Csak Isten a tudója, micsoda apostoli buzgalom-
