A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

26

és vidáman hancurozó gyermekeihez. Szíve mélyén azonban fájdalmasan sajgott valami. - Már megint... csengett a fülében, mikor meglátta feleségét. Nagyon hallgatag volt ma, ami nagyon ellenkezett szokásával. Azelőtt mindig elmesélte otthon, mi történt napközben.

Néhány héttel ezelőtt a szomszédos községben teljesített szolgálatot, s remélte, hogy áthelyezik oda. Ott nagyobb háza van a pályaőrnek. Kertje is nagyobb. Még aprójószágot is lehetne ott tartani. A fizetés is valamivel magasabb. Ma reggel, amikor találkozott a főfelügyelővel, az megígérte neki, hogy őt fogja javasolni oda, főleg mivel "megint" gyereke lesz. Ez a j ó hír oly örömmel töltötte el, hogy szokásától eltérően, hazafelé betért a kocsmába egy pohár sörre. Ott meg feldühítették azokkal a "már megint"-ekkel.

Felesége kutatva nézett rá. Ugyan mi lelhette férjét? Nem tudta kitalálni. Mikor a vacsora után lefektette a gyerekeket, átadta férjének az anyjától aznap érkezett levelet.

A férfi olvassa: - Minthogy már megint gyermeked lesz... - A ke- servit! Már megint! - vágott dühösen öklével az asztalra a férfi, úgy hogy táncolni kezdtek rájta a tányérok. - Az anyám is azt írja; Már megint! Pedig mi tizenegyen voltunk odahaza!- Péter, nem akar ő ezzel semmi rosszat...- Mindenki azzal jön elő: "Már Megint"! Az ember szinte alig teheti ki a lábát az utcára, hogy ujjal ne mutogatnának rá. Ma azonban megmondtam nekik a magamét! Alaposan kitálaltam nekik. Ezután majd békében hagynak...

Aha, gondolta a feleség, szóval ez fáj neki. Milyen jó, hogy én mindeddig elrejtettem fájdalmamat, és semmit sem szóltam arról, hogy milyen gyakran mondják nekem is: Már megint! Szóval a férfiak sem különbek.- Gyere Péter, tudod milyen ostobák az emberek. Hadd beszéljenek. Ha valaki a kocsmában kinyitja a nagy száját, senki se mer ellenkezni vele, mégha más is a meggyőződése. Csak a politikában merik hangoztatni eltérő véleményüket. Ha. azonban az erkölcsről, vagy hitbeli kérdésről van szó, akkor mindnyájan az asztal alá bújnak. Sose bosszankodjál emiatt. Mi ketten megígértük egymásnak, hogy együtt megyünk az égbe. Segítjük egymást minden nehézségben, minden szükségben, minden helyes kívánság teljesítésében. S mi továbbra is úgy élünk férj és feleségként egymás mellett, amint azt mi mindketten jónak találjuk. Ehhez senkinek semmi köze sincs. Ha