A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
27 pedig gyermekek jönnek Istentől jönnek. Aki fogacskákat ad nekik, az gondoskodni fog táplálékukról is. Minket már így neveltek! Bátor, derék asszony volt a pályaőr felesége. A falu egyik legderekabb asszonya. Már három gyermek világrahozásánál segítettem neki. De azért az ő szívébe is tűszúrásként hatolt bele minden megjegyzés, gúny, elmarasztalás, amivel újabb gyermeke miatt illették hozzátartozói és a falu asszonyai. Mikor már nem bírta tovább hallgatagon tűrni, egyszer előttem kiöntötte szíve fájdalmát. Mikor sikerült megnyugtatnom, elmondta a következőket:- Férjhez menetelem előtt egy orvosnál cselédkedtem. Jól ment neki, gazdag ember volt. Mikor megszületett a gyereke, felkereste őket az anyósa, s így oktatta ki feleségét: - Vigyázz azonban arra, hogy több ne jöjjön. Nekünk asszonyoknak sokkal határozottabbaknak kell lennünk. - A feleség szívére vette anyja tanácsát, és ezentúl mindig visszautasította a férjét. Két év múlva házasságon kívül született gyereke az orvosnak a szomszéd községben. Ez az eset gondolkodóba ejtett engem. Az orvos maga mondta egyszer nekem: - Feleségem mindig visszautasít, így hát... - Mikor pedig férjhez mentem, igy okított ki az orvos: - Ne kívánjon túlzott önmegtartóztatást férjétől, és legyen jó hozzá. A férfiaknak erősebbek az igényeik, mint az asszonyoké. Ez már természetükben van, és ezt meg kell érteni. Nem azt mondom, hogy az embernek ki kell élnie magát... egyáltalán nem. De mindennek megvan a maga határa, és a házasoknál más a helyzet, mint az egyedülállóknál... Gyakran eszembe jutottak az orvos szavai. Nemde ezt mondja Szent Pál is: - jobb házasnak lenni, mint égni? A házasságnak is célja, hogy egymást segítsük, főleg ebben a kérdésben... Erzsébet, mi nem élünk rendkívüli életet. Időről időre megtartóztatjuk magunkat, hogy gyakoroljuk és növeljük önuralmunkat. Az első gyermek után három hónapig vártunk. A második után hatig. Az utolsónál majdnem egy évig. De amikor észreveszem, hogy férjem éjjel-nappal nyugtalan, hogy ez felülmúlja erejét, hogy fennáll a házasságtörés kísértésének veszélye (ami oly könnyen megesik a férfiaknál), akkor kötelességemnektartom, hogy feleségnek bizonyuljak. Még a kötelező isteni parancstól függetlenül is meg kell ezt tennem, ha szeretem őt és segíteni akarom. Úgy látszik, az már a mi végzetünk, hogy szinte minden egyes ilyen alkalom gyermekáldással végződik. De minden emberélet Isten kezében van, s ez így helyes. Én szívesen hordozom kis keresztemet. Olyan szeretetreméltóak a gyermekek. Főleg, a kisbabák. Es egy
