A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-12-01 / 12. szám

20 szöges ellentétben nem állnak a liturgia szellemével. Ezért a liturgikus köny vekmeg- újítása alkalmából a latin rítus megőrzi egyöntetűségét a lénye­ges elemekben, nem kíván azon­ban szigorú egyformaságot a ce­remóniákban, melyek esetében a döntést az illetékes hatóságok­ra bízza. Bizonyos vidékeken (Afrikában és Ázsiában) talán szükséges lesz a latin rítusnak fokozottabb mér­vű alkalmazkodása a helyi viszo­nyokhoz és népekhez, amelyeknél a kultúra s az élet szemlélete tiszteletre méltó múltra tekint vissza, de gondolkodásmódjuk semmi kapcsolatban nem állt a római hagyományokkal. Ezért e népeknek más az igénye, más az ízlése, stb. Vannak ceremóniák - mint például a keresztelésnél a nyál használata - amelyek bi­zonyos helyeken elképzelhetetle­nek, mert helyi értelmezésük miatt lealacsonyító jelentésük lenne. Olyan liturgikus formákat kell tehát választani, melyek al­kalmasabbak a lelkek számára a hit igazságainak megértetésében és szívüknek a Teremtő felé von­zásában. Már Aquinói Szent Ta­más megmondta, hogy az oltárt és a templomot nem Isten, hanem imádói miatt építik. A népek egyéniségéhez alkal­mazkodóliturgikus formák ezen­felül kizárják az "európaiasítás" minden látszatát s így jobban vonzzák a nemkeresztényeket. Nem tűnnek ugyanis idegenből behozottaknak, a bennszülött né­pek jellegétől teljesen idegenek­nek. Az egyik zsinati atya - egy e- gész földrész képviseletében - örvendezve mondta: "Nagy öröm­mel köszöntjük a liturgiát érintő új határozatokat. Végre megkap­tuk azt, amire lelkipásztori és hithirdető mivoltunkban oly hosz- szúidő óta vártunk szívszorong-

Next

/
Oldalképek
Tartalom