A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-12-01 / 12. szám
21 ROMANO GUARDINI AZ EmBERELET RLL0ÍT1RSRI fiz életkorok erkölcstani és pedagógiai kiértékelése nri V. fl bölcs cmBER " így áll elő az öregember, vagy értékmegjelöléssel kifejezve, a bölcs ember életképe: Tudatában van az elmúlásnak és elfogadja. Nem azt állítjuk, hogy örül a végnek - bár ez is előfordul néhány esetben - hanem, hogy készen áll elfogadni azt, aminek jönnie kell. Maga az élet vége is élet. Bizonyos értékeket csak itt lehet megvalósítani. A múlandóság elfogadása valami nyugodtságot, valami egzisztenciális fölényt ad magatartásának. Megkérdezték egyszer Borromeó Sz. Károlyt, mit tenne, ha megtudná, hogy egy óra múlva meghal. Válasza: "igazán jól tenném, amit most teszek". Ilyesmire gondoltunk, amikor egzisztenciális fölényről beszéltünk. E fölény legyőzte a szorongást. Nem siet az élettel, nem akarja mindenáron végig kiélni a dolgokat, nem habzsolja fel, ami számára még megmaradt, nem tömi tele a hátramaradt időt... A múlandóság érzésének pozitív oldala: mély ismeret arról, hogy mi nem múlik el, mi az örök. Előadásunk keretében nem időzhetünk ennél a pontnál. Mindenki életében más és más jelleggel lép fel ez a belátás. A múlandóság kérdését a legkevésbé oldja meg, aki azt mondja: "gyermekeimben, népemben élek majd tovább". Ez a felfogás meghamisítja a múlhatatlanság értékét. Sőt egyenesen az elmúlás szolgálatába állítja. Aki komolyan számol a múlhatatlansággal az nem biológiai, kulturális vagy kozmikus "egyre-tovább"-ra gondol. Ezt az
