A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-11-01 / 11. szám
22 hatalmába kell vennie minket. Krisztus kiszabadított minket a bűn rabszolgaságából (Gál. 5,1.), de míg e világban élünk, ki vagyunk téve a bűn veszélyének. Sokszor, sajnos, engedünk a gonosz kívánságoknak és kísértéseknek: nem a Lélek szerint élünk, hanem a "test", vagyis a rosszra-hajló énünk szavát követjük. A megváltás önmagában már be van fejezve, tökéletes, de bennünk még nincs befejezve. Krisztus még nem vett teljesen hatalmába minket. Az Apostol maga is arra törekszik, hogy egyre telje- sebbenrészesedjékahúsvéti titokban: "Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett meg- igazulttá, hogy megismerjem őt; föltámadásának erejét, de a szenvedésben való részesedést is. Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra. Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott. Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam. De ezt igen: Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom... " (Fii. 3, 8-13.) A Krisztussal való azonosulás nem egy pillanat műve. Hosszú küzdelem, a Lélek és a "test" küzdelme előzi meg a végleges győzelmet, a teljes felszabadulást. Fokozatosan válunk kereszténnyé: a kegyelem magva lassan csírázik és teljesedik ki bennünk. Amilyen mértékben a "régi ember" meghal, oly mértékben támad új életre a krisztusi ember. Különös paradoxon: a megszerzett szabadság befejezetlensége lehetőséget nyújt az embernek arra, hogy tevékenyebben résztvegyen felszabadulásában. 2. "Ha a búza szem el nem hal...” "Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz". (János, 12,24.) A termékenység, az új élet feltétele: a halál. A régi embernek meg kell halnia. Meg kell tagadnunk a búnös kívánságokat, amelyek Istentől elfordítanak. A teremtésben minden jó, de az emberi szív sebzett. A bűnös állapotban az ember könnyen elfelejti, hogy a teremtmények csak viszonylagos értéket képviselnek. Minden jó és
