A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
42 Isten órája. "Bátran állíthatom, - jelentette ki Marcel öt évvel megtérése után, - hogy hitem kivételes erkölcsi egyensúly-állapot időszakában született, sőt egyenesen boldognak éreztem magam akkoriban. Ha nem így történt volna, talán magam is gyanúba fognám a hitemet". Marcel ismertetést írt Mauriac Is ten és M am m on című könyvéről, cikkét elküldte Mauriacnak. 1925 február 25-én délután kapta meg>a választ, a szerző köszönetét. A levél ezekkel a szavakkal zárult: "De miért is nem tartozik közénk?" "A villanyfény élességével", "azonnal" felismerte, hogy a levélírón túl Isten maga hívja, közvetlenül, személyesen. Imádkozni kezdett; imádsága közben - "a hihetetlenül felfokozott lelki izzás", és a következő napok szárazsága és értelmi nehézségei közben - világosan megfogalmazódott előtte, hogy mi a szabad akaratnak a szerepe a hitben. A hívást tudatlanra vehette. Tőle függött, hogy válaszol-e a kegyelemre. Nyugodtan, összeszedetten elhatározta, hogy megteszi a nagy lépést és kitart hűségesen. Ezekben a percekben értette meg, hogy a hit "mivoltánál fogva hűség, annak is a legmagasabb foka". "A hűség az egyetlen lehetőség az idő legyőzésére, - jegyzi fel február 28-án... De ennek a hűségnek megingathatatlan tényből kell kiindulnia (ezt a legelevenebben tapasztalom a szeretteimmel való kapcsolataimban), különben a hűség terméketlen marad, sőt puszta makacssággá süllyed. A kezdetnél nem hiányozhatik az átvevés élménye; valamit ránkbíztak, úgy hogy ezentúl nemcsak magunk előtt vagyunk felelősek, hanem egy magasabbrendű sugárzó-erő előtt is. Félek is tőle, de vágyom is rá, hogy magam egyszer s mindenkorra elkötelezzem. Most érzem, hogy a kiindulópontban olyasvalami állt, ami sokkal nagyobb és több, mint ami én vagyok; - az elkötelezettséget én csak elfogadtam, válaszképpen arra az ajánlatra, melyet a magam legtitkosabb mélyén fogtam föl. A föladat: mindezt kiérdemelni. Különös, - és mégis egészen világos, - hogy csak akkor fogok tovább is hinni, ha tovább is meg- érdemlem. A kettő között csodálatos kapcsolat áll fönn". Mintegy válaszképpen, pár nappal később a fény elöntötte a lelkét. Március 5-én ezeket a forró mondatokat veti naplójába:
