A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-09-01 / 9. szám
43 "Már nem kételkedem. Ma reggel csodálatos boldogság tölt el. Előszörtapasztaltam meg világosan, mi a kegyelem. Félelmesszavak, de ez a helyzet. Végül is a kereszténység körülzárt és elborított. Boldog fuldoklás! Nem akarok többet írni... Es mégis szükségét érzem. A dadogás érzése... valóban születés ez. Minden másképp van. Világosan látok most rögtönzéseimben is. Egy új szókép, az előzővel ellentétes az értelme, - egy új világ képe, mely eddig készen állt, de rejtve volt, most egyszerre föltolul". Március 6-án és 7-én az idő és az örökkévalóság kapcsolatáról jegyez fel fontos bölcseleti meglátásokat, majd így folytatja: "Lehetetlen azt nem írnom, hogy a gondolataimban támadt világosság csak egy Más gondolatának, az egyetlen Gondolatnak a folytatása. Túláradóöröm... Hogyan lehet megtartani ezt az érzést, az elárasztottság, a színtiszta biztonság és körülvettség érzését". Március 9-én így ír: "A hit a nem-látott dolgok nyilvánvalósága. Ezt a ragyogó kifejezést ismételgetem, bár ragyogása csak utólag észlelhető". Március 12-én mégis ezt jegyzi fel: "Ma reggel elég sokat szenvedtem, és csak nagy erőlködéssel bírtam elolvasni a Trienti zsinat keresztségre vonatkozó határozatait. Ma is nehéz mindet elfogadnom, és mégis az a különös érzés tölt el, hogy valami titokzatos munka folyik bennem; mintha az ellenállások felmorzsolódnának és fölemésztődnének. Csalódás volna ez? Túlságosan is sokáig csak külső szemlélő voltam. Most hozzá kell szoknom egy egészen másfajta látásmódhoz. Ez nagyon nehéz. Belül tovább tart a seb-kiégetés benyomása". Március 21-én ezt fúzi hozzá: "Kínos, sötét időszakot, akadályokkal teleszórt utat vészeltem át, bár nehéz volna megnevezni a nehézségeket... Alapjában véve, a katekizmus tanításait - a szó szoros értelmében - nehezen bírtam elviselni, éppen olyan pillanatban, amikor az Istennel való életkapcsolatom, ha nem is szakadt meg teljesen, legalábbis végtelenül laza volt. Ma az a benyomásom, hogy a szó teljes értelmében az életerő visszatér belém. Az a gondolat segít leginkább, hogy nem akarok sem Krisztust elárulok, sem a vakok oldalán állni. Az Evangélium termékenyítő ereje pillanatnyilag ebbe a pontba sűrűsödik a számomra". (Folytatjuk)
