A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
32 A spiritiszta médiumok útján szerzett tapasztalatai fokozzák érdeklődését, de semmi döntő élményt nem adnak; szerepük másodlagos, bár vitathatatlan. 1917-ben egyszersmindenkorra végzett a spiritizmussaL Nemcsak azért, mert ezen a téren az öncsalás és a szélhámosság esetei megszámlálhatatlanok és az igazság felismerésére nincs mérce. Inkább a miatt döntött ellene és a miatt tartott ki döntése mellett, mert a spiritizmus nagyon tökéletlen kapcsolatot teremt a személyek között: azon erőlködik, hogy "tárgyiasftsa", lássa-hallja a jelenlétet, holott a szellem jelenléti módjának szintén szelleminek kell lennie. Ha a Gondviselés megengedi, - ez Marcel véleménye -, hogy az elköltözőitek jelt adjanak magukról, ez azért történik, hogy néhány kétségbeesett lélekkel megsejtesse a materializmus által tagadott másvilág valóságát. Azok viszont, akik egyszer az igazi lelkiség síkjára emelkedtek, - és még inkább a keresztények -, a legszigorúbban tiltsák meg maguknak erre a kezdetleges fokra való vissza- süllyedést. (Folytatjuk) SZOVJETÚNIÓ. - A Vatikáni Zsinat. • A párt központi folyóirata, "Nauka i Religia", ismételten is foglalkozott a Vatikáni Zsinattal. Nemrégiben, a harmadik ülésszak tervezett anyagának vázlatos ismertetésévé/ kapcsolatban, a lap amiatt bosszankodik, hogy az első két ülésszak alatt egyetlen lépéssel sem jutott előbbre 'XXIII. Jánosnak az a törekvése, hogy az Egyház alkalmazkodjék hozzá korunk kívánságaihoz". - Ez a vélemény mindenesetre az istentagadás"tu- dományos" megalapozását célzó lapnak meglehetősen egyedül álló felfogása. Mert általában • kátólikusok és nem-katolikusok körében egyaránt • az a felfogás, hogy eddig is olyan újítások irányvonalait jelölték meg a zsinat döntései, amelyekről közvetlenül a zsinat előtt isalig mert volna bárki még csak álmodni is! Az viszont biztos, hogy a kommunizmus világnézeti "kívánalmaihoz" az Egyház soha nem fog hozzáalkalmazkodni. VI. Pál pápa. • A "Nauka i Rel igia" egyébként sincs megelégedve VI. Pál pápával. Ismételten is arról vádolta, hogy nemzetközivonatkozásban leállította az "Egyháznak azt az ésszerűbb irányzatát", amelyet XXIII. János pápa vett fel. Ezzel szemben újból visszatért arra az "elavult felfogásra", amely a katolikus Egyháznak "mindent felölelő szerepet juttat". - Hiába: a szovjet v ilágnézet legfőbb hangadóinak minden erőfeszítése csődöt mond abban a törekvésben, hogy az Egyházzal és a pápával is valamiféle "békés koexisztenciát" lehessen találni. Szerintük, persze, ezért csak az Egyház hibáztatható!
