A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
33 (18. folytatás.) f t VER ES CSÁK LÁSZLÓ LÁNG KÖZÖTT Regény a spanyol forradalom idejéből Ezekben a napokban Jósé is kint volt a védőhelyeken. A sebesült- szállítókhoz kapott beosztást. Első sebesültjét Jósé társával, egy félkarú őrmesterrel, ki még az ostrom elején vesztette el karját s azóta puska helyett a hordágy szíját hordta a vállán, az északi torony lépcsőinél szedte fel. Borotválatlan arcú, negyven körüli férfi volt, szakálla elfódte rangjelzését. Szemei hol lecsukódtak, hol kinyíltak. Hol kapott lövést, azt Jósé nem tudta megmondani, de úgy tetszett neki: tüdőbe, mert száján állandóan csurgóit a vér s néha, ha köhögési rohamot kapott, egész arca tele lett habos, tűzpiros, meleg vérrel. Rájuk is jutott bőven. Óvatosan emelték fel s úgy vitték, hogy sehol se zökkentsék meg. A műtőben átvették sebesültjüket az orvosok és hivatalos ápolók. És Jósé még mindig kicsit borzongva gondolt arra a véres, mozdulatlan arcra. Egy idő óta gyakran járta a kórtermeket, különösen ezt, itt a műtő mellett, mert jó barátot talált a betegek között. Juanillót, akire azért lett figyelmes először, mert bátyja nevét viseli.- Hogy miért hívták becézve? Mert Juanillót mindenki szerette. Mozgékony, kis alakja ügyes és erős volt, jószívűsége legendás. Ha a kadétok közül valaki megszorult, rögtön így gondolkozott magában:- Na, Juanilló majd megmondja, mit lehet csinálni! De most már nem számíthattak rá. Ott feküdt veritékes homlokkal a kórágyon és zihálva lélegzett. Meglőtték. Egy jóbarátja hozta karjai közt ide. Azt mondta, Juanilló egész idő alatt mosolygott. S azt is: ezért a mosolyáért estig tudta volna vinni karjaiban. Jósé olvasni szokott ágyánál. Néha beszélgettek is. De csak ritkán és keveset. Ha látogatók jöttek, rendesen Jósé beszélt. El kellett mondania, evett-e Juanilló, hogyan aludt, mennyi a láza, mirőlbe- szélt. Bajtársai ilyenkor letörölték veritékes homlokát, kedves szavakat mondtak neki, aztán újra megmarkolták fegyverüket és siettek vissza a helyükre, lőni, vérezni és éhezni tovább... Most éppen borogatást tett Juanilló homlokára. A hideg nagyon üdí
