A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
29 szigorú erkölcsi fegyelem igáját, mert e nélkül minden csak léhaság. " A vallási és esztétikai ismeretek végső igazolhatatlansága az a- pánál, szigorú erkölcsiség a nagynéninél; a két magatartás eredménye, "bizonytalan és sivár légkör", "sivatag-világ" veszi körül a fiatal Gabriel Marcelt. Ezen az erkölcsi szükségszerűségekkel átszelt pusztaságon a megmásíthatatlan kétségbeesés megtámad minden életet. A dédelgetett, félve óvott egyetlen fiú, aki övéi szeretetét szenvedélyes szeretettel viszonozta, állandó feszültségben él, és belső gyötrődései olykor szinte robbanásig fokozódnak. Bármennyire különösen is hangzik, részben az egyedüllét tereli figyelmét a színház felé. A zene a befelé-fordulás igényét elégíti ki, a színház a külvilág felé fordulás vágyát. "Már egészen fiatalon bizonyos fokig ittas örömmel töltött el a tőlem különböző lények életrehívása; de még inkább a velük való nagyfokú azonosulás - annyira, hogy tolmácsuk lehettem... Mindig az volt a véleményem, hogy az élvezettel megszólaltatott szereplők eredetileg a kínosan hiányolt testvérek helyét töltötték be nálam. Egy más körülmény szinte biztosan közrejátszott még drámai tehetségem kialakulásában. Helyzetem gyermekkoromtól fogva arra ösztönzött, hogy a családi környezetben felmerülő ellentétes nézeteket és jellemalkatokat megfigyeljem. így talán túlságosan is korán voltam kénytelen tudomást szerezni arról, hogy igen gyakran a legegyszerűbbnek látszó emberi érintkezések nap mint nap megoldhatatlan problémákat újítanak föl." Mi történik a halottakkal? Az édesanya váratlan halála a kisgyermek egész valóját feldúlta: "Még nem voltam egészen négyéves, - írja -, mikor őt elvesztettem. Néhány világos képet megőrzött róla az emlékezetem; de ettől függetlenül jelenléte nem szűnt meg, titokzatos módon mindig velem maradt. Mégis, nagynéném - aki talán éppolyan tehetséges volt, mint anyám, bár egészen más természetű - menthetetlenül több helyet foglalt el napi életemben. Ma jobban megértem ezt a különös kettősséget életem kellős közepében; egyrészt egy elköltözött, akiről túlzott tapintat vagy kétségbeesett fájdalom miatt kevés szó esett, aki felől kérdezősködni félő tiszteletem miatt nem mertem, - másrészt egy rendkívülien ha
