A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
10 A Kolompár rajkókkal sok baja akadt idők folyamán a lőcsfalvi papnak. Egyik ilyen bajról találunk is feljegyzést naplójában. Vakáción volts távolléte alatt afféle paptanár helyettesítette, akinek nem nagy gyakorlata volt a lelkipásztori munka szövevényes berkeiben. Nem sokkal megérkezése után a kereszteltek anyakönyvébe kellett beírást eszközölni... hát látja ám, hogy a két Kolompár gyerek is be van írva... Megakadt a szeme ezen azért is, mert az adatok hiányoztak a rovatokból. Hát ez meg mi a csuda?! Érdekes, érdekes, morfondírozott magában. Ezek a Kolompárék négy évvel ezelőtt költöztek a faluba. Sohasem említették, hogy a gyermekek nem lennének megkeresztelve. A nagyobbik már iskolás. Hívatta a második osztály tanítónőjét, a Klotilda nővért. Kiderült, hogy a beiratkozásnál szabályos keresztlevelet hoztak. Lett erre, nagy kihallgatás, nyomozás, levélváltás... Az eredmény? Már legalább három faluban keresztel lék őket. Kolompár Ida, az anyjuk erre csak annyit mondott: Minél több a komaság, annál több a támogatás! De ha már az anyjukat említjük, róla is van bejegyzés. Az apjuk Kolompár Gyuri, nem sokat volt otthon. Mesterségre - kérem tisztelettel - iparos cigány volt. Kolompár, minta neve. Hogy aztán Ida, hites felesége, miből tartotta a rajkókat, arról meg a falu tudna sokat mesélni. Mert bizony nem lehetett a legjobb akarattal sem a sok eltűnt libát, kacsát, tyúkot, tojást csak úgy egyszerűen a falu körül ólákodó róka-nemzetség nyakába varrni... A falunak sem volt elég pénze arra, hogy minden gyümölcsfa, dinnyeföld, krumpliföld, kukoricás végibe külön csőszt állítson. Az igaz, hogy az őzek, vaddisznók, madarak, seregélyek sokat dézsmáltak, de azért mindenkifosztott krumplibokrot, megtépázott kukoricaszárat, s letört gyümölcsfa-ágat sem lehet a dúvadakra fogni, mert a nyomok, főképp esős idő után mást mutattak. (A lőcsfalvi pap naplójából.)
