A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-08-01 / 8. szám
II A szentlászlói csendőrörs naplói pedig úgy tudják, hogy a Lőcsfal- ván eltűnt zsákok, szerszámok, edények, szárításra kiterített ruha- neműek, kendők, pokrócok ismeretségben voltak Kolompár Idával. Meg is ülte értük a megyei fogdát, a járási dutyit, meg a falusi kó- tereket. A lőcsfalviak meg már deputációba is voltak a főbírónál, hogy toloncoltatná ki őket a faluból. De először is a törvény nem engedte, mert demokrácia van és a cigány is polgár, ha szurtos is; másodszor meg, hová is toloncolnák? Mindig fogva sem tarthatják, mert az meg az adózók zsebire megy, így aztán tovább is a ló'csfalvi faluvégen tanyáztak. Történt azonban, hogy Ida "hivatalos ügyben" a két rajkóval távol volt. Közben a putrit kifosztották. Egy évi "keserves keresetét" tisztára kipucolták a házból, padlásról, veremből... Mit is tehetett szegény áldozat? Kénytelen volt felmenni a községházára és feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen... Másnap kijöttek a csendőrök és behívták Kolompár Idát felvételezésre. Épp ott lábatlankodott a lőcsfalvi pap is valami ügyben, így hát szem- és fültanúja volt "híve" panaszának. A törzsőrmester irányítá a felvételezést: Neve?- Kolompár Györgyné, Kolompár Ida.- Született? Hol?- A kalocsai börtönben.- Mikor? - Mikor? - Rigen vót a mán. Azt csak a börtönben tudnák megmondani...- Mi a panasza?- Csókolom a kezit-lábát, vitéz uram, kifosztottak.- Mit vittek el?- Mindent, de mindent, tekintetes főcsendirsig...- De mi az a minden?- Hát az égisz vagyonkámat, ennivalót, télirevalót, tűzrevalót, ruhácskánkat, cókot-mókot, caklit-paklit... egyszóval mindent, kézit csókolom.- Nézz ide Ida, ismerünk mi már téged, jó cérnából vagy te magad is... Te vagy ahatár legnagyobb tolvaja. Amit tőled elvittek, az is mind "szajré" volt...- Jajajaj nikem, szeginyteremtisnek... hogy én tolvaj vagyok, azt le nem is tagadom, de hogy mindenki tolvaj legyen, az ellen a becsületes önérzetem tiltakozik...- Becsületes önérzet? No, ez is jó... hahahaha - kacag az őrmester, csakúgy remeg a nagy pocakja... Hallotta Főtisztelendő Ur...
